Elhangzó szöveg: Immár hagyomány, hogy nagy nemzeti sorsfordulóinkra: 48-ra, 19-re, és 1945-re emlékezve a Forradalmi Ifjúsági Napokon emlékmenet indul a Bács-Kiskun megyei Orgovány község melletti Mártirok dombjára. A fiatalok a községben élő veteránokat is meghívják az ünnepélyre. A 81 éves Fődi Jani bácsit kerestük fel. A Tanácsköztársaság elvhű katonája, a II. világháború idején már jól tudta, mit hoz a közelgő Vörös Hadsereg. [Fődi János]: "November harmadikán egy bombatölcsér vót ezenn az úton, én abba má' tologásztam a talicskával a kavicsot. Az egyik gazda rám kiabát, hogy maga kinek dolgozik, a muszkáknak csinálja az útat! Nem mondom, azoknak is, meg magának is, meg nekem is! A háború elmúlik az útra szükség lösz még azután is." Az út, amelyről Fődi János veterán beszél, valóságos út. De szavainak jelképes értelme is van, hiszen az út, amit egész életében járt, épített, őrzött, ma felszabadult népünk útja. [Németh Ferenc, a Bács-Kiskun megyei KISZ Bizottság titkára]: "A Tanácsköztársaság vezetői, vörös katonái olyan világért harcoltak, áldozták életüket, amelyet az ő nemzedékükből már sokan nem élhettek meg, mert ez a világ negyedszázaddal később jött el." [Fődi János]: "A mai fiataloknak azt üzenem, hogy nagyon vigyázzanak, amit kaptak tőlünk, megőrizzék. Mer' nem vót könnyű dolog eztet kiharcóni, de nehogy azt higgyék, hogy nem lehet elveszteni. Nem fegyverrel kell most rá vigyázni, tanulással, tudással!"

Kivonatos leírás: