Elhangzó szöveg: És most egy ugrás Borsodból Bácsba, az ország legnagyobb tanyás megyéjébe. A gyermekek tanulmányait még ma is hátráltató egytantermes tanyasi iskolák egyikében, az orgovány-kargalaiban Tóth Istvánné tanítónő egy új, a gyermeki képzelőerőt, zenei érzéket fejlesztő kísérletbe kezdett. [Tóth Istvánné]: "Valahol messze, egy kis zsuppfedeles tanyán, egy késő éjszakai órában, amikor a lámpafény is alig pislákol, világra jön egy piciny élet. (...) Egy őszi délutánon halkan esik az eső. (...) És a mi gyerekinkből felnőttek lesznek, a kislányunkból menyasszony lesz. Kísérjük el őket a lakodalmukba! A mi fiatal párunk nagyon szívesen megy az erdőbe. Hallgatja a fák zenéjét. Hallgassuk meg mi is, mit mesél a tölgy! (...) Telnek-múlnak az esztendők, a mi fiatal párunk egyszer csak megöregszik." [kislány]: "Hallod apjuk, milyen régen kaptunk már a fiúnktól levelet! Emlékszel mit írt az utolsóban? Én még emlékszem, valahogy így volt: kedves szüleim, tudatom magukkal, hogy most nem tudunk hazamenni, mert új autót vettünk és a balatoni úton szeretnénk kipróbálni." Úgy tűnik, a mai élet eredményeinek és gondjainak jelentkeztével mégsem olyan elzárt ez a tanyavilág.

Kivonatos leírás: