Elhangzó szöveg: Bonn a Német Szövetségi Köztársaság fővárosa. 1977 júliusa. Forró nyár, de csak meteorológiai értelemben. Nemcsak a belvárosban nagy a forgalom, de a diplomáciában is. Államfői minőségben több kommunista politikus tett már itt hivatalos látogatást, de pártvezetői mivoltában Kádár János az első. A helyi protokollszabályok szerint az állami vendég csak azután számít megérkezettnek, miután a kancellári hivatal udvarán fogadták. Mert ez még csak a Gymnich-i kastély, a kiemelkedő kormányvendégek hagyományos szállása. Bizony nem kevés víznek kellett lefolynia a Rajnán meg a Dunán is, míg ez a látogatás létrejöhetett. Talán jelképes is, hogy Helsinkiben találkozott először Helmut Schmidt és Kádár János, onnan ered a meghívás is. Nagy utat tett meg a legújabb kori európai történelem, míg egy magasrangú Bundeswehr tiszt így tehetett jelentést Kádár János előtt: "Exellenciás első titkár úr a szövetségi haderő díszegysége üdvözlésére felsorakozott." Megkezdődnek a tárgyalások. Az NSZK keleti politikájának két motorja Egon Bahr és Willy Brandt. Brandt nemcsak az SPD-nek, de a Szocialista Internacionálénak is az elnöke. Jól érti, hogy az MSZMP a nemzetközi enyhülés érdekében keresi a kapcsolatot a szociáldemokrata pártokkal. Rögtönzött kereskedelmi bemutató egy kikötőben. De a modern gépmonstrumok látványa ellenére is úgy tűnik, a felhőtlen, nyugatnémet jóléti csodaállam már a múlté. A mai NSZK inflációval és energiagondokkal küzd, de mindenekelőtt piaci nehézségekkel és a munkanélküliséggel. Bár való igaz, rangját így is megőrizte Nyugat-Európa vezető gazdasági és politikai hatalmai között. Eközben említésre méltó, hogy hazánk, amely valamikor csak mezőgazdasági termékeket exportált, ma szerszámgépeket, különféle műszaki berendezéseket és fontos vegyészeti alapanyagokat szállít a Ruhr-vidékre, és e magyar szállítmányok keresett cikkek lettek a Rajna és a Majna partján. Érdemes gazdagítani ezt az exportkollekciót, hiszen a nemzeti jövedelmünk 40%-át jelentő külgazdaság legnagyobb nyugati partneréről van szó. Jó hírünk és hitelünk van a világban. Ezért is változatlan a nyugatnémet banktőke érdeklődése irányunkban. Wolff von Amerongennel az élen a kereskedelmi és iparkamarák szövetségi elnöksége is felkereste a Gymnich-i kastélyt. Nincs megállás, a tárgyalások gépezete forog tovább zárt ajtók mögött. A sajtó kívül reked, némák a kamerák, a mikrofonok. A helyi biztonsági szolgálat óvatos. Hatalmas készültséggel vonul fel minden helyszínre, hiszen nagy gond az NSZK-ban néhány év óta megnövekedett fegyveres terrorizmus. A fegyverek most tisztelgésre emelkednek. Öreg, háborús Mauser-puskák, egy háború utáni generáció kezében. A Hofgarten-i emlékműhöz hozta el a megemlékezés koszorúját Kádár János. A fekete márványbetűs felirat így hangzik: "A háború és az önkényuralom áldozatainak." A nemzeti színű szalag szövege már pontosít: "A háború és a fasiszta önkényuralom áldozatainak." És ez kimondatlan emlékezés a hatszázezer magyar halottra is. Látogatás Walter Scheel szövetségi elnöknél, akivel szintén teljes az egyetértés a tekintetben, hogy a kapcsolatbővítés Helsinki ajánlásainak megvalósítását jelenti. A kamera számára a tárgyalási helyszín ismét tabu volt, de egy kis kedélyes beszélgetésre kijöttek a tárgyalófelek az elnöki rezidencia teraszára. Jelkép talán ez is, az SPD. Az Adenauer sugárút túloldaláról pedig a szomszéd vár, a CDU-székház néz farkasszemet vele. Innen jött el tanácskozásra Kádár Jánoshoz Helmut Kohl pártelnök, a Bundestag ellenzéki frakcióvezetője. Az enyhülési politika fontosságát illetően egyetértés volt kettejük között. Elvtársi találkozó a Német Kommunista Párt vezetőivel. Herbert Mies-szel élén a pártelnökség tagjai fontosnak ítélték tárgyalásainkat, főként az európai biztonság szempontjából. A két testvérpárt kapcsolatairól pedig megállapították, hogy azok az internacionalizmus útján fejlődnek. Bonn Beethoven szülővárosa. A főtér szobra és a szülőház csendesen olvad bele a city, a belváros forgatagába. A városházára látogató magyar vendégek előtt dr. Daniels főpolgármester hangoztatta, hogy Beethoven és művei otthonra leltek Magyarországon, amely nélkül nem lehet európai kultúráról beszélni. Irány Duisburg, egy másik városháza, ahol a helyi bányászzenekar fogadja a magyar vendégeket. A három hete megrendezésre került Duisburgi Magyar Hét megrendezéséért Kádár János rögtönzött beszédben mondott köszönetet a polgármesternek. És ahogy ez Rómában is megtörtént, a városháza előtt egy ifjú pár. A tízperces házasoknak Kádár János is sok boldogságot kívánhatott. Ismét a Bonni Kancellária egy éve felavatott, modern épülettömbjében, ahol minden készen áll a tárgyalásokat rögzítő dokumentumok aláírására. Elsőként a két külügyminiszter, Puja Frigyes és Hans Dietrich Genscher látta el kézjegyével egy kulturális megállapodást, majd Kádár János és Helmuth Schmidt írja alá a közös nyilatkozatot. Az okmány kiállás a Helsinki gondolat megvalósításáért, a belgrádi tanácskozás sikerre viteléért, egyetértés a stratégiai fegyverkorlátozásról és leszerelésről. Ennek jegyében kell szélesíteni a két ország közötti együttműködést. Tárgyalásaink légköre jobb volt, mint remélni lehetett, mondotta Kádár János az aláírást követő nemzetközi sajtókonferencián. Majd kérdésekre válaszolva szinte egybehangzóan állították Schmidt kancellárral, messziről indultunk el egymás felé, nem kevés előítéletet kellett leküzdenünk, míg tárgyalásaink eredményre vezettek. Van hát értelme a párbeszédnek, a másfajta szövetségi rendszerhez tartozó, az eltérő társadalmi berendezkedésű államok együttműködésének, a népek boldogulása érdekében.

Kivonatos leírás: