Elhangzó szöveg: A növényvédő szolgálat gépeinek, helikoptereinek berregése ma már nem szokatlan hang a földek művelőinek fülében. Az aratók persze inkább csak olyankor hallják, amikor a filmesek repülnek az érett táblák fölé. Az aratás emberemlékezet óta évről évre új izgalom, várakozás, erőfeszítés. Az idei nyáron egyik leghíresebb gazdaságunkba, a Bólyi Vetőmagtermelő Kombinátba látogattunk, amelynek központja köré lassacskán egy kisebb város épül. Az aratás versenyfutás az idővel. Valaha seregben szállták meg Péter-Pál körül a kaszások, marokszedők a gabonatáblákat. Messze már az az idő. A bólyi gazdaságban idén harmincöt kombájn vágott neki a legnagyobb nyári munkának. Az érintettek úgy mondják: régen volt annyi dűlt búza, mint az idén. A becslések szerint országosan mintegy négyszázezer hektárnyi búzát nyomott földre a szeszélyes időjárás, a viharok, zivatarok. Hol összekuszálódva, hol egyirányba dőlve fekszik a kenyérnek való, és ez tovább nehezíti az aratók dolgát. A feladat: alkalmazkodni minden körülményhez, méghozzá úgy, hogy a szemveszteség a legkevesebb legyen. A gyorsaság, a teljesítmény szempontja az idei esős nyáron a második helyre szorul, az első a különleges figyelem, a fokozott szervezettség, a még gondosabb, részletekre ügyelő munka. A nyereség az a mag, amit a rossz körülmények ellenére megmentenek, betakarítanak. A bólyi búzára ez különösen áll, hiszen az itteni mag nagy érték, a gazdaságok százai vetnek belőle jövőre és számos külföldi vevő várakozik a nemes vetőmagra. Ami az aratók munkáját megnehezítette, a sok eső, a kukorica-termelőknek sokat segített. A szárak jól fejlődnek, jó termést ígérnek. Elérkezett a címerezés ideje és ez sem a könnyű munkák közül való.

Kivonatos leírás: