Elhangzó szöveg: Néhány éve sok szó esik a városok, az ipar vonzásáról, apró településeink elnéptelenedéséről, pusztulásáról. Lehetséges, hogy e halálra ítélt falvak sorsában valami fordulat előtt állunk? Mi ugyanis olyan községre bukkantunk, amelyben napjainkban egyre több ház lel új gazdára, és egyre több a beköltöző új lakó. Nemesbük a Balaton észak-nyugati sarkánál fekszik és néhány éve az ország minden tájáról költöznek ide nyugdíjas házaspárok. [idős asszonyok]: "Nagyon pestiek gyünek jobban, pestiek, ugye akik nyugdíjba vannak, mind gyünek falura, falurú meg mennek a városra. Öt családom van, az is má' mind városson vannak." "Hát most itt mi, ebbe a mi utcánkba, hát má' majd a mienk is, ez is el lesz adva, hát most még nem, mer' még mi élünk, hanem aztán ott szembe van Pál Károlyéké, ott van az is eladó." "Hát, kérem szépen most is párttitkár vagyok, tizenötödik évet kezdtem meg ebbe a hónapba. [riporter]: "Hány éves tetszik lenni?" [idős asszony]: "Hetvenkét évezs vagyok. Id van közel Hévíz, egy nyugodt, csendes falu, mer' ezen keresztül nincs is autóbuszjárat se, az autóbusz csak idáig közlekedik, innen visszamegy Hévíz fele. Úgy jöttek a vevők, hogy vód vagy 10-12 ház eladó, má' csak három van a községbe." [riporter]: "Hogy nézett ki ez a terület, amikor ide tetszettek költözni?" [nyugdíjas házaspár]: "Hát ez egy olyan kedves dzsungel volt, mintha erdőbe jöttünk volna, pont ez tetszett nekünk! A ház, itt volt egy romház és a romház mellett egy részbe elkészített ház. Szalmatetős romház, azt hozzáteszem, csak egy helyiséget lehetett használni és gondoltuk, hogy ezen a területen valamit lehet csinálni és így fogtunk hozzá. Hát sokat dolgoztunk, férjem szeret társaságba járni, de most ehhez nincs idő. Nem érünk rá, tetszik tudni, ez az egész." [riporter]: "Hogy tetszik tölteni az időt itt a faluban?” [idős úr]: "Hát, kérem szépen, lemegyünk, van itten egy pad a buszmegállónál, pletyka pad, le szoktunk ottan, szoktunk beszélgetni, összejövünk ottan öregek és elbeszélgetünk." [riporter]: "Mielőtt idejöttek az ismerősök, barátok, rokonok hogy fogadták ezt az ötletet?" [idős asszony]: "Hát elutasittóan. Hogy hogy tud városi ember megszokni egy kis községbe? A sógonőm például azt mondta, hát, hogy lehet egy ilyen utolsó faluba elmenni?" [férfi]: "Nagyon kellemes meglepetés történt itten, itt úgy látom, hogy különleges jóindulatú emberek laknak ebbe a községbe, nagyon kedvessen meghatott az, hogy nagyon rövid idő múlva má' bárkive találkoztam, tudta a nevemet, sőt má' csak Pista bácsinak szólittanak!" [riporter]: "A faragás az mit jelent az ön életében?" [férfi]: "Hát talán mindent. Szerintem tartalmassan élek, hol faragok, hol festek, hogy azér' nem volt egész zökkenőmentes a mi ideköltözésünk sem. Hát december elsejével itt leszakadt egy olyan 50-60 centis hó. Akkó elhatároztuk, hogy hát nem jó vidéket fogtunk ki, mi visszaköltözünk, okvetlenül a nyáron innen elmegyünk, mert hát még életünkbe padlásról havat nem lapátoltunk és hát ez elég ijesztő volt. Teljesen el voltunk zárva a világtól. Ilyen nagy nehézségnél nap, mint nap ide más gazdaember jött, hogy hát nem kell egy pár liter tej vagy tejföl, vagy túró, hát itt minden volt. Ez viszont nagyon meglepett minket, mert hát ez egy olyan szoros összefogás, hogy az ember boldog, hogy ilyen közösségbe élhet."

Kivonatos leírás: