Elhangzó szöveg: A II. világháborúban csaknem teljesen elpusztult nagycenki kastély, Széchenyi István lakóhelye, ismét ép. A Múzeumi Hónap alkalmából kerestük fel a négy év óta Széchenyi emlékét őrző épületet. A magyar történelemírás a múlt század nagy reformpolitikusaként tartja számon Széchenyi Istvánt. Szerteágazó tevékenységét egyetlen nagy gondolat vezérelte, a világ haladó országai példáján alkalmassá tenni a magyar nemzetet arra, hogy kilépve az önmagát túlélt feudalizmusból megteremthesse az akkor korszerű polgári rendet. E cél jegyében írta nagy visszhangot keltett politikai-gazdasági műveit, ez vezette politikusi közszereplésében, ezt szándékolta, amikor az ország technikai fejlesztését sürgette. [szakértő]: "A Széchenyi-életműben a leglátványosabb és legjelentősebb alkotás a Lánchíd és méltán, mert valójában ez a híd a Széchenyi-életműben központi helyet foglal el, mintegy gyújtópontja az egész életműnek. Ugyanis a létesittése, az építése kapcsán fölmerültek és napirendre kerültek mindazok a kérdések, amellyek Széchenyi István politikai és gazdasági életművében másutt is kifejtésre kerültek. Ezeket a kérdéseket a kor vetette föl, de Széchenyi István fogalmazta meg és segítette a megoldásokat. Ilyenek a közösségi alkotás, a műszaki fejlesztés, a közteherviselés, és a nemzet egy központban, Budapest központban való kifejlesztése. A magyar alföldek vízzel elárasztott területein a termelés bővittése már nem volt lehetséges, Széchenyi István vázolta föl elsőként a Hitel című munkájában azt a tervet, amely szerint a vizek megrendszabályozásával ezeket a területeket művelhetővé lehet tenni, több nemzedéken keresztül a nemzet mintegy 4,1 millió katasztrális holdat tett így művelhetővé, amely az egész akkori világban a legnagyobb mértékű vízszabályozási munka volt. Ez egy csodálatos tett volt az akkori magyar műszaki és technikai viszonyok között. Ezeket a munkákat Széchenyi tervezte, de a műszaki oldalát Széchenyi munkatársa, Vásárhelyi Pál végezte. Széchenyi a Duna és a Tisza vízrendszerének megszabályozása mellett foglalkozott a ma is közvélemény előtt forgó másik nagy vizünkkel, a Balatonnal is, és mégpedig nem csak a gőzhajózás kérdéseivel, hanem a Balaton vizének másirányú hasznosításával is. Széchenyi olyan időben és olyan körülmények között halt meg, hogy a bécsi kormány és rendőrség méltán félhetett attól, hogy a temetés politikai demonstrációvá, tüntetéssé fog fajulni. Ezért a rendőrség előírta, hogy Széchenyit a nagyközönség kizárásával lehet hazaszállítani Bécsből és eltemetni is. Ezt a helyi lakosság és elsősorban a helyi plébános, Tolnay Antal úgy játszották át, hogy titokban azér' mégiscsak értesítették legalább a közeli lakosokat, úgyhogy a temetésen mégis több ezer ember tudott részt venni."

Kivonatos leírás: