Elhangzó szöveg: A hétszáz éves Sopronban jártunk, és bár más a választott témánk, nem állhatjuk meg, hogy legalább egy-két képben ne emlékeztessünk a patinás város szépségére. Előkelő leánynevelde volt egykor az épület, amelynek falai között ma határainkon túl is jó hírnévnek örvendő üzem működik, a Soproni Ruhagyár. A Kriszt Mátyásné vezetésével dolgozó asszonycsoport Gagarint választotta névadójának, ebből gondoltuk, hogy talán az elsőségre pályáznak. [Kriszt Mátyásné]: "Nálunk a szallagon mindenki a saját társadalmi ellenőreként dolgozik és a minőség a legfontossabb, hogy hibás munkát a szallagon ne adjunk tovább." A módszer hasznos volta régen igazolódott. A brigád készítette ruhák nagy része Nyugat-Németországba kerül, ahonnan reklamáció eddig nem érkezett. [Horváth Tibor termelési igazgató]: "Rendkívüli örömünkre szolgált az, hogy az őszi BNV-n Soproni Ruhagyár termékéből készült Balaton-család, mely a gyermekruházati gondok megoldását segíti elő, vásárdíjat szerzett." A szabásműhely munkájának első mozzanata az úgynevezett "terítés". A terítőasztalok melletti gyaloglás fáradságát szüntette meg az a berendezés, amelyet a gyáriak játékosan csak "dodzsem"-ként emlegetnek. A gép a kényelmet is szolgálja, de az anyag is hamarabb jut a szabászok keze alá. Ez nem kis mértékben segítette a gyár kollektíváját, hogy vállalásának megfelelően éves tervét november 7-re befejezte. A gyermeket nevelő kismamák megüresedő helyét itt is gond újakkal, kezdőkkel betölteni. [Mábe Anikó]: "Mábe Anikónak hívnak, csak pár hónapja dolgozok itt a Soproni Ruhagyárban, az idén végeztem el a szakmunkásképzőt…" A gyár biztosítja a továbbtanulás lehetőségeit, és ha minden jól megy, néhány év múlva Anikó is a kedvelt bakfisruhák tervezője lehet. A Soproni Ruhagyár tervezői évente hozzávetőleg 1000-1200 modellt terveznek és valósítanak meg, hogy versenyképesek maradjanak mind szocialista, mind a nyugati piacon.

Kivonatos leírás: