Elhangzó szöveg: Fóton az egykori Károlyi-kastély ad otthont két évtizede egy ma már világhírű intézménynek. [beszélgetés]: "Hát itt nem változik semmi!" "Nem, ugye, semmi sem!" "Hidd el, hogy megoldható!" "De azért van egy nagy lányom. Lajos bácsi, mit tetszik hozzá szólni?" A gyermekváros első lakói ezalatt a húsz év alatt a természet rendje szerint felnőtt, családos emberekké lettek. [beszélgetés]: "Ennyi ember előtt, olyan hihetetlen!" "Hát ide hallgass, én nem tudom, hogy 4% vagy 5% unoka-e?" Húsz éve! Szevasz! Osztálytársak voltunk mind a hárman." "Megismertelek a húsz évvel ezelőtti képen, most meg...". Csak az évenkénti találkozókon, a régi fotókat őrző albumokat lapozva, egykori híradórészleteket nézegetve változnak vissza ismét gyermekké. Az ünnepi bélyegzőt kezelő elegáns kispostás a város mai lakója. A honfoglalók húsz évvel ezelőtt nem öltöztek még ilyen csinosan. [kisfiú]: "És egyszer az anyukám minket bezárt, három, négyen bezárt minket otthon. A kistestvéremet, engemet, a Judittot és a kis Ferikét. És akkor a, és akkor a kis Ferikét rátette a kályhára, megfázott." [fiatalember]: "Nyolcadik elvégzése után kerültem ki innen, hazamentem, most gimnáziumba járok…" A Gyermekváros saját iskolája, tanári kara jó alapot ad a továbbtanuláshoz, az élethez. [Kemenesi Tivadar igazgatóhelyettes]: "Az a fiú, aki húsz évvel ezelőtt földrajz órán jelentkezett, ma már 34 éves. Technikus tanár Pápán. Családos ember, ezenkívül több, mint száz pedagógus nőtt fel a Gyermekvárosban nevelkedett gyermekekből." [Király Anna]: "A kulcsot a Gyermekváros, az egész lakói nevében átveszem, és igyekszünk, hogy minél szebbé tegyük ezt az otthont." (...) "Rajzóránk lesz, mégpedig azt fogjuk lerajzolni, hogy a szüleink, édesapánk…" Az egykori fogadalomtevő, Király Anna ma Ádándon tanítónő. Deák Jutka óvónő lett Budapesten. [Deák Jutka]: "Pedig de jó volna még egyet szundítani a meleg paplan alatt! Tessék Ferikém, folytasd!" [Ferike]: "Éppen a táskáját vizsgálgatta, hogy otthon ne felejtsen valamit, mikor édesanyja benyitott. Te már fölkeltél? - nézett rá csodálkozva…" [dr. Barna Lajos igazgató]: "Most húsz év távlatában is meg kell azt mondanunk, hogy sose akartunk és soha nem is fogunk akarni Fóton luxus szintű, kényeztető gyerekvárost létrehozni. Mindig azt tartottuk a legfontosabbnak, hogy a mi gyermekeink, mint egy nagycsaládban szokás, egymásér' és az otthonér' is sokat tegyenek." A születésnap itt épp úgy nagy ünnep, mint bármely más családban, csak kissé népesebb. [dr. Barna Lajos]: "Az a leglényegesebb, hogy a munkájukkal, a sok élményükkel nőjenek oda ehhez az otthonhoz, mert oda térünk vissza, amelyik úgy lett a miénk, hogy sokat tehettünk érte, ahol igazi szép gyermekkorunk volt. Nem akarunk reklám-gyermekváros lenni, egész egyszerűen csak egy a fontos számunkra, hogy a gyermekeink mélyen érző, alkotó közösségű emberek legyenek, törődjenek egymással, legyen számukra a legfontosabb, hogy mindenki tud valamit, amiér' a társadalom megbecsűli és mindenki adja is azt, ami tőle kitelik." Az ezres létszámú gyermekvárosba a télapók is csapatostul járnak. [Mikulás ünnepség, gyerekdalok]: "…amerre jár reggelig, kiscipőcske megtelik, megtölti a télapó, ha üresen látja… nézd, már nyílik ám az ajtó, kinn peregve hull a hó, csak hogy itt vagy télapó… meg-megrázza ősz szakállát, puttony nyomja széles vállát, benne dió, mogyoró…" [Mikulás]: "Váradi Hajnika!... Ügyesen bekötöd a cipőfűződet és… Somogyi Miki…" Fóton önállóságra, szeretetre nevelik az itt lakókat, hogy tovább adhassák majd ezeket az érzéseket leendő, saját családjuknak.

Kivonatos leírás: