Elhangzó szöveg: A könyvtár csendjét, az irodalom meghitt társaságát felgyorsult korunkban nem mindig választhatjuk felüdülésül. Ám épp a főváros legfiatalabb, és leggyorsabb járműve a Metró adott olyan színteret és ötletet egy kis csoport fiatalnak, amellyel a rohanás közepette sokaknak szereznek néhány percnyi vidámságot, örömöt. [Gyerek Játékszín tagjai énekelnek, szinkron]. [Mezei Éva rendező, szinkron]: „Úgy hívják őket, a csoportot, hogy Gyerek Játékszín. A VIII. kerületi úttörőházban dolgozunk, az a próbahelyünk, de különben nem úttörő vezetők, hanem általában fiatal pedagógusok, illetve vagy tanítóképzősök, vagy pedagógiai főiskolások, bölcsészek, de mindenféleképpen olyan fiatalok, akik a gyerekek iránt érdeklődnek. Akik számára fontos az, hogy a gyerekek olyan fajta szórakoztatást, vagy hát egyáltalában olyan fajta játék lehetőséget kapjanak, ami nálunk Magyarországon még nem szokásos. Ez az egyik forma, amit most játszunk meg, hát, amit általában aluljárókban játszunk, amibe beállnak a gyerekek, úgy hogy velünk énekelnek, velünk táncolnak. A másik formája a játéknak, ha olyan darabot játszunk, amelyikbe feltételezzük azt, hogy bizonyos pontokon a gyerekek is beállnak játszani.”

Kivonatos leírás: