Elhangzó szöveg: A hegyek ölelő karéja, meg a Duna nyugalmat adó hömpölygése: talán ez az, amiért a világ egyik legszebb városának mondják Budapestet. A vizek mentén, a partokon valahogyan mindig otthonosabb a világ. Legnyugalmasabb pihenőhelyeinknek a szigeteket érezzük, amelyeket körül csobognak a folyók, és a földjükön dúsabb a zöld növényzet. Parkjainkban - ahol a természet maga nem teremtett - mesterséges tavakat, szigeteket építünk, ahová nem ér el a nagyváros dübörgése. Ilyen nyugalmas menedéke a főváros közeli Szentendrének, a művészetek városának apró szigete: a Pap-sziget is. Még a múlt században festette meg ősi fáit Jankó János festőművész. Képe a nemrégiben bevont tízforintos bankókat diszitette, a Pap-sziget sajátos hangulata így országszerte mindenkinek ismerős. De jól ismerik a világjáró turisták is: a Nemzetközi Camping és Caravaning Szövetség hazánkat a Pap-szigetért fogadta tagjai sorába. Messzi országokból is évről-évre visszajárnak ide a pihenni vágyók a kellemes környezetért, a meleg vízű medencéért, az árnyas ősi fákért. De kicsit aggódunk a védett szigetért. Évekkel ezelőtt bejáró épült a Duna keskenyebbik ágán. Ám az út a Pap-szigetre nem hídon, gáton halad, s a folyóág évezredes természetes útja lezárult. A Duna mellékága azóta, az öntisztitó áramlás híján mozdulatlan iszaprengeteggé lett. A környékbeli kiskerttulajdonosok ugyan megpróbálják hasznosítani a megülepedett hordalékot: egy vödörnyi belőle a szőlőtőke vagy virágtő alá ágyazva - úgy mondják - 30 éven át táplálja a növényt. De a kisüzemi bányászattól a halott vízmeder nem éled fel. Vajon valóban így kell ennek lennie? A Pap-sziget megmentésére most a Szentendrei Tanács felkérésére a vízügyi hatóságok kisérleteket folytatnak.

Kivonatos leírás: