Elhangzó szöveg: A nyár néha egészen váratlan eseményekkel lep meg bennünket. A terület, ahol ez a mostani történet megesett, valaha régen gazdag vadászvidék volt, de napjainkban már ugyancsak szokatlan, hogy a budai Lukács uszoda mellett vaddisznó kerüljön puskavégre. [Rendőrjárőr szinkron]: „Gépkocsizó járőr szolgálatot láttunk el a II. kerületben, és láttuk, hogy a tömeg kerget valamit, de még akkor pontosan nem tudtuk, hogy mit. Erre, én szóltam a gépkocsivezetőnek, hogy jöjjünk ide. Idejöttünk, akkor láttuk, hogy egy vaddisznó. Minket is megdöbbentett, mert még ilyenben nem volt eseményünk. Erre, a tömeg segítségével, vagyis a járókelők segítségével a vaddisznót betereltük erre az építkezésre. Az építkezésen ugye nem bírtunk vele, mert már ott csak ketten voltunk.” [Munkás szinkron]: „Pontosan itt dolgozom ugye amúgy is, és közbe így felléptem a rámpára, hogy bemegyek a bányába, közben jött utánam egy rendőr. Visszanézek, azt mondja nem látta a disznót? Mondom milyen vaddisznót? Azt mondja, itt a nyoma. Akkor kapcsoltam, visszaugrottam és odamentem a műhelybe. Visszajött, kinyomta az ajtót, még el is kapott engem itt az oldalon; ki az ajtót és itt sok járókelő állt ügye, és akkor jött, és egyenesen innen beugrott a vízbe.” [Riporter szinkron]: „És nem ijedt meg, amikor elkapta az oldalát?” [Munkás szinkron]: „Nem, hát nem vagyok olyan ijedős, hát vaddisznótól...” [Járókelő szinkron]: „Azt akkor látom itten, hogy rendőrség, vagy üldöznek, vagy azt hittem, hogy belefulladt valaki a tóba. Na, aztán egyszer csak látom, a vaddisznó vágtat itt kifelé, eljött nem is nézte a lépcsőt, puff akkorát csobbant a vízbe.” [Pincérnő szinkron]: „Hát, először amikor meghallottam, akkor azt hittem, hogy tényleg egy részeg ember fekszik a tóban, mert mondták, hogy egy vaddisznó van. Bementem a kolléganőmhöz az öltözőbe, és mondtam, hogy van egy részeg ember a tóban, és rendőrség is itt van és közönség is, gyere, nézd meg. Hát nem hittük se, én se hittem a fülemnek, hogy vaddisznó lehet, hát honnan is kerülhetett volna ide hirtelenjében. És kijöttünk, először a híd alatt volt, nem láttunk semmit.” [Járókelő szinkron]: „Addig, míg kifújta magát, addig a pilisi parkerdőnek telefonáltak, és kijött egy vadász onnan a Budakeszi útról, aztán a csónakkal bementek a híd alá, kizavarták őtet, és egy golyóval kb. itt ezen a részen egyből leterítették, úgyhogy a túlsó oldalon a partra már nem is tudott kijutni, összecsuklott és vége van.” [Rendőrjárőr szinkron]: „Mi inkább az emberekkel, járókelőkkel és az állampolgárokkal, azokkal volt probléma, mert nagyon kíváncsi természetűek, mint általában a pestiek, azt is hozzáteszem, mert inkább odamentek tényleg ahol nem is szabad lett volna lenni. És itt talpra esettnek kellett lenni a rendőrnek, mármint jómagamnak, hogy tényleg az állampolgárok megértsék, hogy miről is van szó tulajdonképpen.” [Járókelő szinkron]: „A vaddisznónak az az egy tulajdonsága megvan, ha az erdőből kitéved, az elkezd kóborolni, utána aztán már nehezen talál vissza az erdőbe.” [Pincérnő szinkron]: „Aznap is sokan megjelentek még a délután folyamán, és kérdezősködtek, volt, aki könnyekig meghatódott, nagyon sajnálta a disznót, hogy miért kell lelőni, és különböző tippeket adott a megmentésére, de hát késő volt már.”

Kivonatos leírás: