Elhangzó szöveg: Szigetmonostoron jubileumot ünnepeltek. A munkásmozgalom felszabadulás előtti jelentős bázisa, az Erdei-telep ötven esztendővel ezelőtt létesült. Mint egykor, úgy az évforduló napján is a Vándor kórus éneke fogadta az érkező, gyülekező régi küzdőtársakat, barátokat és gyermekeiket, unokáikat, az ifjabb nemzedékek képviselőit, akik ma népesítik be, éltetik tovább az emlékhelyet. A telep múltbeli jelentőségéről, és hagyományokra alapozott mai életéről szólt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. [Győri Imre szinkron]: „A kommunisták gyakran tartottak az Erdei telepen illegális megbeszéléseket, KIMSZ-sejt üléseket, innen indult útjára nem egy akció, gyűjtöttek a Vörös Segély javára, a sztrájkolók megsegítésére, terjesztették az illegális sajtót, röplapokat, politikai vitákat szemináriumokat folytattak. A telep látogatói, a szemináriumok előadói és hallgatói között olyan neveket találunk, mint Martos Flóra, Ságvári Endre, Farkas Sándor, Földes Ferenc, Vámos Ilonka, Orosz Dezső, Kállai Éva, Braun Éva, Pataki István és Kreutz Róbert. A tábortüzek mellett a teleplakók forradalmi dalokat énekeltek, és forradalmi verseket szavaltak. A telepen otthonra találó Szalmás kórus, majd a Vándor kórus munkás- és népdalokkal tartották ébren a forradalmi szellemet. A horthyista rendőrség, és csendőrség árgus szemekkel figyelte a szigeten megbúvó kis telepet, és gyakori razziákkal, elvtársak elhurcolásaval igyekezett megakadályozni a kommunisták szervező, és nevelő munkáját. A telepen azonban a legsúlyosabb rendszabályokkal sem sikerült megtörni az osztályharcos szellemet. A telep a felszabadulásig az illegális kommunista párt harcosainak, és a KIMSZ-nek egyik mozgalmi gyülekezőhelye maradt. A felszabadulás után a munkás természetbarát mozgalom erdei pihenőhelyének, az elnyomatás éveiben meghonosodó harcos közösségi életformája folytatódott, és még inkább kibontakozott. Ennek érdekében a telep lakói az elmúlt 30 év során sokat tettek, mind az évtizedek óta ide kötődő elvtársak, mint a fiatalok büszkék, és joggal büszkék egyre gazdagodó, szépülő üdülőtelepükre, hiszen mint elmondották, jóformán minden az ő közös társadalmi munkájuk eredménye.” Ötven év küzdelmeire, veszteségeire és győzelmeire emlékeztet mostantól a telep főhelyén Papakrisztosz Andreasz Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása. De ha emlékhely is, nem múzeum az Erdei-telep. Pataki István és Kreutz Róbert egykori házikójában a telepi közösség forgalmas könyvtára kapott helyet. A látogató, aki ma néz itt körül, tapasztalhatja, hogy a sátrak, a petróleumlámpák eltűntek, és helyüket a korszerű üdülés kellékei foglalták el. Ami megmaradt, átöröklődött, az a hely sugallta mozgalmi szellem, a sokszínű, sokoldalú közösségi élet. A kerítés itt nem divat. Közösek a klub- és kultúrszobák, közös a strand, akár az emlékek egy-egy hétvégi pihenőn.

Kivonatos leírás: