Elhangzó szöveg: Amikor csaknem 500 évvel ezelőtt egy Kolumbusz nevű úr, az első európai ezen a helyen partra tette a lábát, így irt naplójában. „Ez a legcsodálatosabb föld, amelyet emberi szem valaha is látott”. A Karib-tengeri szigetország fővárosa békés Bábellé változott, amikor Kolumbusz szépapánk unokái befutottak a vízi és légikikötőbe, hogy részt vegyenek ezen a világméretű randevún. Ahogy a Santa Maria utat nyitott a középkor végét jelentő Újvilágba, úgy jelentett a Granma nevű hajó is nyitányt az Antillák jelenkori történelmében. 146 ország mintegy kétezer ifjúsági szervezetének küldöttei táncolták el, dalolták, vagy kiáltották a trópusi szélbe egybehangzóan: Élni szép! Élni akarunk! A megnyitó előtti órákban hirtelen jött forró égövi záporban volt részünk. A lírai hangúbb tudósítók úgy jelentették, hogy örömkönnyeket sírt az ég. Kiadós „öröm” volt. Negyedórás kozmetika a baseball stadion gyepén, és megkezdődhet a XI. VIT. Miközben a disztribünnel szemben az élőkép egyre újabb meglepetésekkel szolgál, az eddigi fesztiválországok zászlóit lovasok hozzák a Latin-Amerika Stadionba. Megtörtént a hatalmas selyemzászló ünnepélyes felvonása, és érkezik a tűz: Juantorena fellobbantja a lángot, és a tűzijáték azoknak is hírül adja az eseményt, akik nem fértek be a lelátókra. Pár órával később a magyarok szálláshelyén egy különös válogatott csapat. Szörényiék és Sebőék fogadták kameránkat, és az ide ismerkedni érkező más nemzetbelieket. Koncz Zsuzsának ez a tizenegyedik interjúja három nap alatt. Lépten-nyomon nagy nevekkel találkozunk: magyar bajnokok, Európa- és Világbajnokaink. A ház a híres Playán egykor Al Capone rezidenciája volt. Ma baráti találkozók színhelye, ahol a házigazda dr. Maróti László, a magyar delegáció vezetője. Csak a fotós lövöldöz nagy békességgel. A magyar nemzeti klub árkádjainak és fáinak hűvösében mindig szól valami zene: hol a miénk, hol vendégeinké, hol meg egyszerre, pontosabban együtt a kettő. Most épp a híres kubai Moncada együttes muzsikál. A KISZ Központi Művész Együttesének táncához már sokféle hátteret terveztek. Ezt a természet adta: kék tenger, kék ég. Este folytatás valamelyik parkban, vagy a nyílt utcán nagyon hozzáértő közönség előtt. Hotel Havanna Libre, az egykori Hilton most a nemzetközi sajtóközpontnak ad szállást. A VIT meghívott vendégei itt tartották sajtókonferenciáikat. Szavaik tizedmásodpercek alatt eljutottak a világ legtávolabbi tájaira is. Arafat értekezletét például hangszórókon az egész városban közvetítették. A kikötőben többezres tömeg hallgatja a konferenciát, és utána rögtön megvitatja a palesztinok álláspontját. A havannai mozdonygyárban, - a Ganz-Mávag testvérüzemében - nagygyűlésen leplezik le az imperializmus bűntetteit. A város szívében pedig kiállítás ismerteti a CIA-t terhelő bűnlajstromot. A Tudományos Akadémia egy héten át visszhangzott az imperializmust vádló beszédektől. Egy nemzetközi bíróság hozott itt erkölcsi ítéleteket, a világ elé tárva például Ramon Gonzales CIA ügynök beismerő vallomásait. A régi Kuba nemcsak a Capitoliumot kopírozta le egykor, de az imperializmus hírhedt Sing-Sing fegyházát is. Fidel Castrot is itt őrizték, a Fenyők-szigetén. A Kincses-sziget néven világhírű föld a VIT alkalmából kapta az Ifjúság szigete nevet. Az ezerarcú fesztiválhoz ez is hozzátartozik: napfény minden mennyiségben, víz, a sör, esetleg daiquiri, mojito, vagy egyéb kubai italkülönlegesség, a sport, a mókázás, a játék. Fejenként ezer-ezerkétszáz aláírás átlagban. A jelvények is kincset érnek. Kuba fővárosának legnagyobb tere a Plaza Revolución: itt rendezik a tömeggyűléseket, itt szokott beszélni Fidel. A nép csak így hívja: El Comandante, amigo, parancsnokunk, barátunk. Beszédének egyetlen mondata is mementó: „Nem alkuszunk meg, Kuba ott lesz a jövőben is, ahol tenni kell az antiimperialista szolidaritásért.” Mondják, hogy a kubai gyerekek hamarabb tanulnak meg táncolni, mint járni. E képek láttán ez csakugyan így lehet. A VIT záróestjén mindenki az utcán, öt kontinens 146 országának 20 ezer fia és leánya. Íme, a zenélő Havanna, a táncoló Havanna, és a csillogó Havanna, a karnevál a tengerparti sétányon, a Malecónon. Így búcsúzott egymástól, a fesztiváltól és Havannától a vitákban, követelésekben, dalban és táncban is egymásra talált sokezer, soknemzetiségű fiatal. Léggömb emelkedik a felhőkarcolók, Guevara emlékműve, Hemingway háza, és a halászkunyhók fölé. Csak Nicolas Guillén verse kíséri utunkat. „Lágy hullámok morajában, Tajték közt mit vihar vert föl, Fénycsipkékkel koszorúzva, Ott ring Kuba, a mi Kubánk.”

Kivonatos leírás: