Elhangzó szöveg: A világhírű szabolcsi almakertekben megérett a termés, megkezdődött a szüret. A Kemecsei Állami Gazdaságban - akárcsak a többi almatermelő nagyüzemben - ilyenkor annyi munkáskézre van szükség, mint év közben soha máskor. Ezért hagyomány, hogy a gazdaság szerződéses megállapodás alapján segítő kezeket kér több iskolától, köztük az ELTE Jogi Karának hallgatóitól. [Kicska Antal, a Kemecsei Állami Gazdaság igazgatója, szinkron]: „A gazdaságba dolgozó diákok közül szeretnénk, ha végzés után visszajönnének gazdaságunkban dolgozni, a jogi szakmában. [Riporter, diák szinkron]: „- És te mikor döntesz, hogy érzed? - Hát most még egyelőre nem, bár a lehetőség az csábít, hogy ebbe a megyébe maradhassak, és egy ilyen gazdaság azt hiszem, hogy jó is lenne, dolgozni.” Ilyenkor többszáz fiatal találkozik az előtte eddig ismeretlen életmóddal. Néhányukat ezekről a frissen szerzett élményekről kérdeztük. [Diákok szinkron]: „Nagyon szokatlan, nem vagyunk hozzászokva, egyikünk se a fizikai munkához, a hosszabban tartó fizikai munkához, de bele lehet jönni. Hát nem irigylem, akinek hosszan kell ezt csinálni. Én inkább tanulok.” „Egészen más átutazni egy vidéken, vagy ott eltölteni néhány napot vagy kempingbe elmenni egy hétre, és egészen más gumicsizmában és szóval dolgozni, és közel lenni a földhöz. Szóval én Pesten születtem, városi gyerek vagyok, soha nem volt olyan lehetőségem, hogy vidékre menjek nyaralni, és általában az egész szemléletem nagyon sokat változik, az hogy a kezembe veszem a bogarakat, meg szóval általában úgy a természetbe kerülök, és azt hiszem az évfolyamtársaimnak a nagy része ilyen, de legalább a fele.” „Ha már lejöttünk, hát akkor dolgozunk, és megpróbálok becsületesen dolgozni. Egyrészt azért, mert hát kifizetik, tehát keresni is akarunk, másrészt meg hát ez tulajdonképpen arra is jó lesz, hogy kicsit úgy összejön a társaság. Tényleg négy éve együtt járunk, és volt egy-két olyan ember, akit én most ismertem itt meg, pedig már négy éve évfolyamtársak vagyunk. Az ember könnyen azt mondja, hogy vidéken milyen jól élnek, mennyi pénzük van, meg nem kell erre-arra, élelmiszerre, ilyenre költeni, meg hát jól keresek. Itt azért látja az ember, hogy jó, igaz, hogy jól keresnek, de azért meg is dolgoznak érte.”

Kivonatos leírás: