Elhangzó szöveg: Jellegzetesen mai emberi megpróbáltatás a vendégmunkások sorsa. A számok meghökkentőek: egyedül a Német Szövetségi Köztársaságban négymillió idegen munkavállaló él. Olyan országokból jöttek, ahol egyszerűen képtelenek megélni. Megható igyekezettel próbálnak megbirkózni a számukra ismeretlen nyelvvel. "Idegen vagyok" - olvasható a tanfolyam tábláján. "Idegen vagyok" - ezt érzi szüntelenül a vendégmunkás. Az olaj- és valutaválságból következő gondok Nyugaton is határt szabnak az érkezők áradatának, ezért aratnak a nyomorúság vámszedői, az embercsempészek. A bonni rendőrség illetékes szakemberei szerint nemegyszer fizetnek mintegy hatezer mátkának megfelelő összeget azért, hogy hajófenéken, kamionok ládáiban, néha elegáns személygépkocsik csomagtartóiban eljuthassanak az "ígéret földjére". És ha sikerül a hazaiak által már nem vállalat munkát megszerezniök illegális menedzsereiknek vannak kiszolgáltatva, akiknek hosszú ideig fizetik a kizsarolt összeg részleteit. Különös gyarmat ez Nyugat-Európa szívében. A kirakatok nem elsősorban nekik, a sötét bőrű idegeneknek kínálják bőséges választékukat. Ők foglalják el nemcsak a hazaiak által elhagyott munkahelyeket, de a nyomortanyákat is. Az "idegen vagyok" megbélyegzése végigkíséri egész, számukra szenvedésekkel és csábitásokkal teli vendégmunkás életüket. Munkát, megélhetést azon az áron találtak, hogy hazájukat hosszú időre elvesztették. Olcsó kisvendéglőkben, egymás között élik szegényes életüket a gazdag idegen országban a hontalanok. Sorsdöntő órák a munkaközvetítő előtti sorban állással: a rend éber nyugatnémet őre nemcsak egyszerűen jelen van és felügyel, hanem ha szükségét érzi, gyorsan üt is. A sor végtelennek tűnik - és a hivatal packázása is. A dossziék nemcsak a sorban állók adatait örökítik meg, hanem ujjlenyomatait is. Ha a jövevény addigra netán elfelejtette volna, újra emlékeznie kell a nyelvtanfolyam első leckéjére: "Idegen vagyok".

Kivonatos leírás: