Elhangzó szöveg: Mi az, ami lázba hozza és hosszú sorok alakítására ösztönzi a pestieket? Világkupa döntőt rendeznek fővárosunkban? Szuperfilm ősbemutatójára készülnek? Talán új sütöde nyílt meg, még puhább krumplis kenyérrel? S melyik az az üzlethelyiség, ahová érdemes akár álruhát öltve is beügyeskedni magunkat? [idős férfi]: "Én fölvettem a vállamra a cuccot, mintha szállítómunkás lennék." [riporter]: "Tessék már megmutatni, hogy volt ez!" [idős férfi]: "Így, fölvettem így a vállamra. Fölvettem és így vittem be a vállamra, akkor a népek így széjjelebb, mert azt gondolták, hogy én hozom az árut. Pedig nem igaz, üres volt a doboz." [eladónő]: "Az érdeklődés nagyon nagy, úgyhogy a sztori is akad közötte bőven. Hát személyes érdeklődés, ami énnálam történt például, hogy egy hetven év körüli hölgy mondta, hogy a férje már régóta nyomorék, beteg, ágyhoz kötött és kopasz, ami a legfontosabb benne. Az utolsó kívánsága, hogy ő hajjal szeretne meghalni, tehát neki szüksége van a hajszeszre." [középkorú férfi]: "Voltam Szegeden, ott nem kaptam, Debrecenben nem kaptam, itt voltam már kétszer." [riporter]: "Kilenc óra óta itt áll az ablakban?" [középkorú férfi1]: "Este jöttem kilenckor! Már voltam itt, idejöttem egy óra után. Akkor voltak itt hárman előttem és most itt van, én voltam az első, itt van már huszan bejöttek előttem." [riporter]: "Kinek tetszik vinni, mondja már el a néni!" [idős hölgy]: "Én?" [riporter]: "Igen!" [idős hölgy]: "Fiamnak." [riporter]: "És ő nem tud ide eljönni?" [idős hölgy]: "Nem tud, mert dolgozik." [középkorú hölgy1]: "Három fiamnak viszem, katona két fiam és már nincs (…). És már fél négykor fölkeltünk, hogy ide tudjunk jönni. Ilyen, ilyen…" [riporter]: "Hova valósiak önök?" [középkorú hölgy1]: "Teleki térre." [középkorú hölgy2]: "Nyolckerület!" [középkorú hölgy1]: "Hányat adnak, angyalkám?" [riporter]: "Kinőjön az a haj!" [középkorú hölgy1]: "Tízet adjon nekem!" [Fogarassy József főosztályvezető]: "Hát, két alternatívánk volt: vagy nem jövünk ki a termékkel, és várunk egy jó évet, s akkor valószínű, hogy ezt a hirtelen, rohamosan jelentkező igényt ki tudtuk volna elégíteni, vagy pedig kijövünk a termékkel, becslésünk szerint olyan egymillió kétszáz – kétmillió darab között ebben az évben elegendő lett volna. Most már a körülmények ismeretében nem is merek gondolni arra, hogy mennyit kellene gyártani." [középkorú férfi2]: "Nem lesz kopasz Magyarországon!" [riporter]: "Önnek van már ilyen?" [középkorú férfi2]: "Nincs! Nem is kell, hát itt van!" [egy hölgy]: "Mér’ nem áll be maga is?" [középkorú hölgy3]: "Én? Nekem, hálistennek a jóisten megáldott jó hajjal!" [egy hölgy]: "Örüljön neki!" [riporter]: "Saját részre tetszik venni? Saját részre? Hajnövesztőt!" [egy hölgy]: "A bácsit kérdezik, hogy a saját részire…?" [idős férfi1]: "Ja, nem nekem beszél! Nekem beszél? Nem a saját részemre, a feleségemnek." [idős férfi2]: "Kitartok, de nagyon unalmas ez a dolog így, ahogy ezt csinálják! Hᒠkettesével engednek be." [riporter]: "Nem akarják, hogy szétverjék az üzletet." [idős férfi2]: "Tudom, kérem szépen, nem vernénk szét, mert kulturált emberek vagyunk mink is. Hatszázhatvanat számoltak énnálam! Mikor ide jöttem tíz óra után pár perccel, hatszázhatvanat, fél tizenegy körül, hatszáz hatvanadik voltam! Hát kérdés, hogy kapunk-e? Reggel héttől itt állnak ugye sokan. Kérdés, hogy ránk jut-e? Még egyszer…, tiszta kopasz leszek, akkor se, harminc évig kibírtam, gondoltam már eljövök, harminc éve vagyok kopasz, a háborúban kopaszodtam meg!"

Kivonatos leírás: