Elhangzó szöveg: A fegyverkorlátozás, a leszerelés, az atomháború veszélyének csökkentése a legsürgetőbb nemzetközi feladat. Különösen fontos a roppant pusztító erőt képviselő rakéta atomfegyverek korlátozása, amelyről a Szovjetunió és az Egyesült Államok, éppen tíz esztendeje folytat megbeszéléseket. Többéves tárgyalássorozat, remények és csalódások után juthatott el az aláírásig a stratégiai támadófegyvereket korlátozó új szerződés tervezete. Ezzel a Szovjetunió és az Egyesült Államok újabb fontos lépést tett a nukleáris fegyverkezés megfékezése felé. Az új SALT szerződés a legnagyobb pusztításra képes fegyverfajták korlátozásával nemcsak a két nagyhatalom, hanem az egész világ érdekeit is szolgálja. Napjainkban világszerte ötvenmillió ember tudását, erejét fordítják katonai célokra. A föld országai naponta egymilliárd dollárt költenek fegyverekre. A második világháború legkorszerűbb harci gépe sem került többe, negyedmillió dollárnál, míg napjaink repülő erődjei annyi aranyat érnek, amennyit a súlyuk nyom. A helyből felszálló vadászgépeknek már repülőtérre sincs szükségük. A II. világháború katonájának hősiessége is már a múlté. A modern légideszant például a föld bármely pontjára képes harci eszközöket eljuttatni. Új fegyvernemek, új fegyverfajták jöttek létre, amelyek már tömegpusztításra is alkalmasak. Ezeknek az eszközöknek a zöme a két vezető nagyhatalom birtokában van. A nukleáris fegyverek száma ma már százezer fölött van. Ez elegendő ahhoz, hogy minden emberi életet elpusztítson bolygónkon. A II. világháborút lezáró potsdami kézfogás sokáig az utolsó volt a nagyhatalmak között. Az antifasiszta koalíciót a hidegháború váltotta föl és az új tömegpusztító fegyverekben szunnyadó atomenergia már a régi szövetségest fenyegette. A nevadai sivatagban hamis nap villant és fény helyett árnyékot borított a békés élet reményeire. A biztonság igénye a Szovjetuniót is atomfegyverkezésre szorította, és a versengés megállíthatatlannak tűnt. [Szentesi György mérnök-alezredes]: "A jelenlegi hadászati erőegyensúly, és a mindkét fél számára rendelkezésre álló hadászati támadó fegyverek mennyisége, pusztító ereje azt jelenti, hogy egy esetleges totális atomháborúnak nem volna valóságos győztese." Tizenöt év kellett ahhoz, hogy Amerikában is megértsék, a Szovjetuniót nem lehet az atomfegyverekkel zsarolni, s így engedményekre kényszeríteni. Ezt Eisenhower is elismerte búcsúbeszédében. A leköszönő elnök jobbkeze, a később államfővé választott Nixon, már tényleges tettekre is vállalkozott. 1969-ben megindult a tárgyalássorozat az első SALT szerződés előkészítésére. Az amerikai tárgyalási készség hátterében az állt, hogy a 60-as évek végére a szuperhatalom hadereje egyensúlyba került. Az új amerikai fegyverfajták megfelelőit a Szovjetunió is kifejlesztette és rendszerbe állította. Nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok, képtelen döntő erőfölényre szert tenni. A minden túlzás nélkül történelmi jelentőségű csúcstalálkozó biztató állomása volt a szovjet-amerikai kapcsolatok javulásának, a világszerte kibontakozó enyhülésnek. Ismét a legmagasabb szinten tárgyalták meg a két ország vezetői az egész emberiséget érintő legfontosabb kérdéseket. Moszkva következetes békepolitikája találkozott ekkor szerencsés módon az amerikai vezetés józan felismerésével, amely azt bizonyította, hogy az óceán túlsó partján tisztában vannak a Szovjetunió erejével. A SALT-I szerződés voltaképpen nem csökkentette a legveszedelmesebb fegyverrendszereket, csupán megtiltotta a további növelésüket. Ily módon fontos, de csak előkészítő lépés volt ez a fegyverkorlátozás hosszú útján. A SALT szó a tárgyalássorozat angol nyelvű elnevezésének rövidítése. Ismerkedjünk most meg azokkal a fegyverfajtákkal, amelyeknek szabályozása a SALT szerződések feladata. [Szentesi György mérnök-alezredes]: "Ezek a támadó eszközök, másszóval stratégiai fegyverek az ellenség legfontosabb hátországi, katonai, ipari, közlekedési célpontjainak megsemmisítésére szolgálnak. Az első három ilyen hadászati fegyverek között mindenekelőtt a legrégebbi, a hadászati bombázó repülőgépeket kell megemlíteni. Ezek nagy hatótávolságú, 8-10 ezer km-re elrepülő járművek, Egyesült Államok legnagyobb számban rendelkezésre álló hadászati bombázó repülőgépe a B-52-es. Rendkívül nagy, száz tonnánál is nagyobb felszállósúlyú gép, sebessége 1000 km óránként, csúcsmagassága 15-16 km. A legfontosabb hadászati rakétaeszköz az interkontinentális ballisztikus rakéta, amelynek technikailag hatótávolsága elérheti akár a húszezer km-t, tehát gyakorlatilag a földön mindenféle célpont vele eltalálható. A hadászati interkontinentális ballisztikus rakéták több tucat, vagy akár száz tonnányi induló súlyú szerkezetek, amelyeket szárazföldi silókból indítanak. Ezek a silók vasbeton szerkezetek, amelyeket a föld felszíne alatt helyeznek el abból a célból, hogy ezeket a rakétákat rejtsék. 30-40 méter hosszúságú szerkezetek is lehetnek, ilyen formán hasznos terhelhetőségük rendkívül nagy, és ezért újabban nemcsak egy töltettel, hanem több robbanótöltetből álló fejrésszel is szerelhetők. Ez azt jelenti, hogy egy fejrészben szállított töltetek számától függően, nemcsak egy célpont, hanem több célpont is megsemmisíthető. A hadászati rakétaeszközök másik fajtája a hadászati atomtengeralattjárókról indított ballisztikus rakéták. Ezek hatótávolsága nem haladja meg a 3-4 ezer km-t, hiszen ezek az óriási atomtengeralattjárók merülésben is eléggé meg tudják közelíteni az ellenséges célterület partjait. Ezeknek az eszközöknek, mint indító bázisoknak a helyzete ismeretlen az ellenség előtt ilyen formán nem tudja azt, hogy honnan számíthat a második, vagy a harmadik csapásra." Újabb biztató lépés volt a fegyverzetkorlátozás terén Leonyid Brezsnyev washingtoni látogatása. A két fél ekkor megállapodott ábban, hogy kidolgozza a SALT-II egyezményt, amely már nemcsak befagyasztja, hanem csökkenti is a stratégiai fegyverzetet. E mellett megállapodás született annak megakadályozására is, hogy véletlen technikai hiba, vagy baleset okozhasson atomháborút. A tárgyalássorozatot az új elnök, Gerald Ford folytatta. Ekkor már a SALT-II szerződés alapelveit és főbb elemeit rögzítették. Az egyezmény végleges aláírására azonban nem került sor. A szovjet-amerikai csúcstalálkozók az átmeneti megtorpanások ellenére is alapvetően hozzájárultak az enyhülés folyamatához. A helsinki konferencia létrehozásában és sikerében a SALT megbeszéléseknek is jelentős szerepük volt. Oly sok év után végre eloszlani látszott a bizalmatlanság és a földön elsőként éppen azon a kontinensen tettek lépéseket egy kollektív biztonsági rendszer felé, amely századunkban két világháborút élt át, és ahol a legnagyobb mértékben összpontosították a fegyveres erőket. Sajnos azonban a fegyverkezés mit sem vesztett üteméből. A 70-es évek végére olyan új eszközökkel gyarapodott a stratégiai arzenál, amelyet a SALT-I még nem korlátozott. A szárnyasrakétát az Egyesült Államok fejlesztette ki. Ez az eszköz voltaképpen pilóta nélküli automatikus repülőgép, amely a terep domborzati viszonyait követve közelíti meg célját. A szárnyasrakéta megjelenése tovább bonyolította a SALT szerződés amúgy is nehéz kérdéseit. Az 1977-ben hivatalba lépett új amerikai kormányzat első intézkedései nem váltak a SALT szerződés hasznára. Az idő rohant, a SALT-I hatálya már vészesen közeledett lejártához. Érthető tehát, hogy a szovjet vezetés feszülten várta a Moszkvába látogató amerikai külügyminisztert. Cirus Vance javaslatai azonban csalódást keltettek, mert egyoldalú előnyöket tartalmaztak az amerikai fél javára. Ennek ellenére a tárgyalások tovább folytatódtak, hiszen végső soron az egyezmény létrehozása az Egyesült Államoknak éppen úgy érdeke, mint a szovjet félnek. Két évet kellett várnunk arra, hogy végre megszülethessen a SALT-II szerződés. Minden gondot azonban ez sem oldhat meg. A veszedelmesen megszaporodott stratégiai fegyverzet további korlátozása már a SALT-III feladata lesz.

Kivonatos leírás: