Elhangzó szöveg: A legnagyobbak közül távozott ismét valaki: 67 éves korában elhunyt Örkény István Kossuth-díjas író. [Örkény István]: "Itt születtem, anyám itt nevelt engem szép magyar beszédre, itt kezdtem el írni, ez szabta meg egész életemet, ez lett a sorsom fordulója, hogy magyar író lettem. Soha másról az első leírt betűmtől mostanáig, másról nem írtam, mint ennek a kis népnek a sorsáról, az életéről. (…) Itt élünk Európa szívében több mint ezer éve, és még mindig magunkat keressük, magunkat akarjuk kifejezni, magunkat akarjuk megmutatni, jeleket adunk a világnak, jelzéseket, hogy tudomásul vegyék létezésünket és megértsük saját magunk is, hogy mi a szerepünk. Ezt a feladatot nem ismeri más, csak magyar író, vagy magyar művész, vagy bármilyen magyar ember, aki mint mi, valamilyen feladat végzésére van kijelölve. A felfedezés öröme az, ami a tollat a kezembe adja, ami a képzeletemet megindítja, ami az életemet is irányítja. Úgy vélem, hogy ha másmerről nézem, akkor másképp is látom a világot, az embereket, a tájakat és az eseményeket és az igazságot is egy groteszk szemvillanással talán jobban tudom érzékeltetni, mint a világ legerősebb nagyítója. (…) Trilla. Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír. Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír. Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír. Kicsavarja a papírt az írógépből. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik. Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné." Wolfnénak hívták vagy talán Örkény Istvánnak. Megjegyezzük, emlékezni fogunk rá.

Kivonatos leírás: