Elhangzó szöveg: Kollányi Ágoston hatalmas műterme maga a természet. [Kollányi Ágoston]: "Amikor úgy huszonöt évvel ezelőtt, ki se merem pontosan számítani, Vancsa Lajos barátommal az első természetfilmünket készítettük, tulajdonképp akkor is azt, arra törekedtünk, amire most: az állatok életének izgalmas, érdekes pillanatait ellesni. Az elmúlt két évben forgatott filmünkben mi is evvel a témával foglalkoztunk. Most, amikor itt, az őszi erdőn a dámbikáknak a parádés viaskodását fotografáltuk, tulajdonképp az állatok társas kapcsolatainak egyik mozzanatát örökítettük meg. Ezeket a kapcsolatokat lehet laboratóriumba vizsgálni, de a néző számára mindenképpen érdekesebb, hogy ha, úgy mondhatnánk, a természet nagy laboratóriumába kutatjuk az állatok magatartásának miértjét, hogyanját. Amikor a filmhez öt országban készítettünk felvételeket, nem csak a látvány érdekessége, szépsége indított messzi tájakra. Igyekeztünk az állatok viselkedésének a rugóit minél általánosabb érvénnyel megfogalmazni. Ezért ment egyik fiatal munkatársunk, Dióssi Ferenc az Indiai-óceán korallszirtjei közé. Ezért mentünk Tanzánia szavannái, erdei közé, készítettünk ott is felvételeket. A film, akár csak a kutató, megpróbál párbeszédet folytatni az állatokkal. Az állatokról kérdezni természetesen csak váratlan helyzetekkel, kísérletekkel lehet. Mert az állatok minden ilyen helyzetre a viselkedésükkel válaszolnak. Egyszer valaki azt kérdezte, hogy szeretem-e az állatokat? Nos, azt hiszem, huszonöt év munkájával sikerült erre válaszolni."

Kivonatos leírás: