Elhangzó szöveg: Valódi Picasso igazi ritkaság, de a művészet minden házban otthonra találhat. Sőt, akár az udvarban is: így alakítottak ki - váltakozó anyaggal - szoborparkot a budapesti Vas utcában. [a helyi lakosok véleménye]: "Olyan csúnya volt, tele bokrokkal, és piszkos." "S azt is meg kell mondanom, hogy a lakók nem vigyáztak rá!" "Mást nem látunk itt, mint törött bögréket, macskaetető tálakat, én, ahogy itt, mint szomszéd, látom, kedvelt hely." "Szerintem, ha tíz ember bemegy, és ami volt, és megnézi, már elérte a célját." "Aki egy ilyen szép műveletet tud csinálni, az nagyon sokat érdemel, a tudást mindég tiszteltem." "Hát, most aztán a levegő is más és ablakba kinézek, hát csodás." "Hát az a két parasztasszony, meg az a kendős nagyon rendesen meg van csinálva." "Szeretnénk több ilyet látni! Nagyon fogunk rá vigyázni." "Tisztán tartjuk, óvjuk, mert ez a mi büszkeségünk." "Azért jöttünk ide, hogy ellenőrizzük a kert tisztaságát, ugyanis osztályunk vállalta ennek a kertnek a rendben tartását." "Akár a kisdiákok innen a szomszéd iskolából, akár pedig kérem szépen a civilek, akik itt az utcába járnak, meg-megállnak, be-betekintenek, és valóban élvezik és értékelik is azt, ami itten épült és készült." "S ezek a szobrok! Már annyiszor bent voltam! Sokszor megnéztük. Családommal. Nagyon szép."

Kivonatos leírás: