Elhangzó szöveg: Búcsúznak a hetvenes évek. És mit csinál a modern ember, ha szorít az idő? Rohan. Rohanunk a föld alatt, rohanunk, a fold színén és rohanunk a levegőben. December utolsó napjaiban ezt úgy hívjak, évvégi hajrá. A világpolitika évvégi hajrája 1979-ben pontosan tizenkét hónapig tartott. Csaknem egy esztendeje jelentős személyiség indult el Párizsból kelet felé. Szép, ezüstös szakálláról afféle kedves Mikulás bácsinak vélhettük, hazatérése mégis megmozgatta szinte az egész világot. Földgolyónk további biztonsága egy várossal, egy fogalommal és egy kézszorítással kapcsolódott össze 1979-ben. A város: Bécs. A fogalom: SALT-II, és akik kezet szorítottak. Az év egy másik főszereplője az olaj volt. Az idén nem öntöttünk olajat a tűzre, ehhez túl drága volt. Az idén nem csillapítottuk olajjal a háborgó tengert, túl sokba került volna. Az energiaválság megoldására sorra születnek a szellemes elképzelések. És vannak persze másfajta energiák, amelyekkel ideje volna takarékosabban bánnunk. Azt tetszik kérdezni, hová settenkedik ez a tekintélyes tömeg? Kérem, akárhová. Persze, ha lehet, munkaidő alatt. "A munkaidő alatti eltávozások nagy része hivatalos okokra vezethető vissza. Itt például (…) kupaversenyen való részvétel, nemzetközi sakkversenyen való részvétel, Vasas juniális rendezése és lehetne így sorolni tovább. (…) Negyedévente dolgozóinknak munkavédelmi vizsgát kell tenni, illetve munkavédelmi oktatáson kell részt venni. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor egy fél napra leállunk, és hetven fővel részt veszünk az oktatáson." Egy bizonyos: így nem fogunk megtollasodni. Nem úgy, mint a mezőgazdaság egynémely rentábilis ágazata. A gazdaságokban időnként nagyszabású liba-sztriptízt rendeznek. Nem tudjuk, mennyire vigasztalja ez a szegény pucér libákat, de a nudizmus másutt is divat. Előfordul persze, hogy a bájgúnárokat is megkopasztják. Ilyenkor azonban egy szakképzett nőimitátor tudja: mit kell tenni. Idegen tollakkal ékeskedik. Igaz, kopasznak lenni nem szégyen. Telly Savalas például vagyonokat keresett derékig érő homlokával. És Kojak hadnagy, immár magyar kiadásban, nemcsak filmezni érkezett hozzánk, hanem azért is, mert megtudta, hogy Budapest lett a világ tarfejűeinek utolsó reménysugara. "…harminc éve vagyok kopasz, a háborúban kopaszodtam meg!" "Nem a saját részemre, a feleségemnek." "Nem lesz kopasz Magyarországon!" "Nem akarják, hogy szétverjék az üzletet." "Tudom, kérem szépen, nem vernénk szét, mert kulturált emberek vagyunk mink is." Kulturált emberek vagyunk mi is. Hát ez az, kérem, így szorítja a cipő kulturális miniszterünket is. A színházi életben sok változás történt 1979-ben. A Várszínház új vezetése mindent megtesz az előző évek félsikereinek feledtetéséért. [dr. Malonyai Dezső]: "…úgy hisszük, alapvető feladatunk tovább vinni azokat a gondolatokat és megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyeket a színház ezelőtt két esztendővel maga elé tűzött. [Jordán Tamás]: " - Gyilkos, gyilkos vagyok! (…) Temesd be, föld, ó, temesd be…" No, azért itt még nem tart a színházi élet. Az idén például kirobbanó siker volt a Macskajáték újszerű bemutatója. [szervező]: "Hát a Magyar Macskabarátok ez a Magyar Macskatenyésztők Egyesülete, Országos Egyesülete részéről engem ért az a megtiszteltetés természetesen, hogy én képviselhetem a magyar macskabarátokat, tenyésztőket és ez alapján letehetem a bírói vizsgát." [kiállító]: "Ez egy hétéves perzsa kandúr, nyugatnémet import, és ő az összes magyar perzsa, újvonalú perzsa macskáknak az őse." [riporter]: "Mi a neve?" [kiállító5]: "Von Freisenbruch Maximilián Mózsi." És ha már az állati dolgokról beszélünk, a majmok piktúrájában szoros alkotói közösség kezd kialakulni az ihletett alkotó és az elmélyült kritikus között. A mű persze olyan, amilyen. Némely hazai kiállításunk ismeretében azonban megállapíthatjuk: mintha visszafejlődtünk volna az ősökhöz képest. Mert a művészethez sok minden kell: néha ősi eszközök, és ha van egy kis őserő, az sem árt. Kiütések persze másutt is előfordultak. [Papp László]: "…azt hiszem, most kell az eredmény, (…) a közönség várja és kívánja, hogy ismét eredményes legyen a magyar ökölvívás." És vajon mit várhatunk az Újévtől? Sokak szerint Magyarországon, az év elején nagy megrázkódtatásokkal kell számolnunk. "Hát az is nevetséges, hogy ami Japánba, ez a manus a napi földrengéseket nem tudja megjósolni, és itt megjósolja, hogy itt lesz? Pont január elsejétől…" "Csak ne váratlanul érjen bennünket!" "Ki tudja azt előre?" "…nem lesz földrengés!" "És ha mégis?" "Ott veszek egy telket magának, ahol maga kívánja, és rá egy faházat." De van természetesen a helyzet mely elemzésén alapuló előrejelzés is. Olyan, amelyben mindannyian megbízhatunk. [Kádár János]: "Aki dolgozik, az boldogul." Ennél többet mi sem kívánhatunk magunknak. Évvégi búcsúzóul idézzük Boney M.-éket, akiket szívesen látunk majd viszont 1980-ban is.

Kivonatos leírás: