Elhangzó szöveg: Mintegy négyszáz darab műzenei matuzsálemet őriznek a Magyar Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményében. [Gát Eszter restaurátor szinkron]: „Ezen az úgynevezett álló zongorán, vagy líra zongorán dolgozom jelenleg. Asztalos munka is elég sok van. Kiegészítésre szorul ez a rész, valamint ilyen arany pálcikák jönnek ide. Közeljövőben lesz munkám majd ennek a szoprán lantnak a kiegészítése is. Ahhoz, hogy ki tudjam egészíteni, tudni kell, hogy annak idején milyen technológiával illesztették össze az egyes részeket. Ez a munka előreláthatólag egy féléves munka lesz. Sokkal több időt vesz igénybe, mintha egy új hangszert készítenék. Magyarország egyetlen üvegharmonikáján dolgozunk. Ezért különös gondot kell arra fordítanunk, hogy a meglévő üvegcserepekből a harangokat, amelyek annak idején a hangot adták, újra vissza tudjuk illeszteni.” Ezt a hangszert, amelyből hazánkban egyetlen ép példány sincsen, a 18. század nagy amerikai diplomata feltalálója, Franklin Benjamin tökéletesítette. Azelőtt az üvegharmonika fatálcára állított vizespoharakból állt, a hangmagasságot a víz szintje szabta meg. A csembaló húrjait megpendítő lúdtoll is letűnt időket idéz. Pénzben kifejezhetetlen, pótolhatatlan értékek születnek újjá a restaurátorok ügyes ujjai között. [Inzert]: Egly Tibor csembalóművész játszik. [Gát Eszter restaurátor szinkron]: „A Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének egyik legértékesebb és legszebb darabja ez a csembaló, amely valaha II. József tulajdonában is volt. (…) A tengeri trombita egy vonós hangszer, amely trombita helyettesítő hangszernek volt használatos a XVII. század körül, apácahegedűnek is hívják, hiszen az apácák gyenge tüdeje nehezen fújta volna trombitát.”

Kivonatos leírás: