Elhangzó szöveg: [Jeney István színművész szinkron]: „A fénykép minden megjelenési formájában valami irtózatos módon a valóságot közli. Ennek a századnak minden borzalmát, minden dokumentumot, amit el tudok érni hírlapokból, képeslapokból és érdekesnek tartom, azt összegyűjtöm, és ebből a gyűjteményből állt össze ennek az előadásnak a műsorfüzet-anyaga, és az előcsarnokban látható néhány kép is.” A Szolnoki Szigligeti Színház előadása Húros Annamária díszletével került közönség elé. [Részlet Samuel Beckett A játszma vége című darabjának előadásából, szinkron]: „- Micsoda sivárság. – Megjöttem. Ismét vidám minden. Készakarva tettem. S lelkesedéstől őrjöngő tömeget látok. Messzelátónak ez bizony messzelátó. Nem nevetünk? – Én nem. – Én sem. – Nincs mulatságosabb dolog a nyomorúságnál, elismerem. – Nahát. – De, de. Nincs komikusabb dolog a földön. És mi kacagunk rajta. Tiszta szívből kacagunk rajta. Az elején. – Figyelmeztetlek! Megnézem azt az ocsmányságot. Mert így parancsoltad, de ezúttal utoljára. – Mit látsz? Levelet, virágot? Paradicsomot? – Méghogy paradicsom. Egy ember az. Egy ember. – Hát akkor menj, és verd agyon. – Egy ember. – Minthogy ez a játék rendje, játsszuk így. És ne beszéljünk többet róla. Ne beszéljünk többé egyáltalán. Vén rongy, téged megtartalak.” [Paál István rendező szinkron]: „Ennek az előadásnak a végén általában nem tapsolnak a nézők. Ennek mi örülünk. Azt hiszem, hogy az a néző, aki egy ilyen előadás végén nem tapsol, az a taps helyett gondolkodik. Gondolkodó nézőkre van szükségünk, és olyanféle színházat próbálunk csinálni, amelyik ma a gondolatok síkján próbál szembenézni a világgal, próbálja a színház nyelvére lefordítani azokat a problémákat, amelyek kikerülhetetlenek napjaink valóságában, és amiről Samuel Beckett ebben a több, mint 15 évvel ezelőtt írt művében szólt.” [Rádió szinkron]: „A Reuters szerint a túszszedés után meggyilkolták az államügyészt, valamint három helyről jelentettek robbantási kísérletet. A városban tart az ostromállapot.”

Kivonatos leírás: