Elhangzó szöveg: Egy héttel a Pártkongresszus után a testvérpártok napilapjai és Nyugat-Európa rádióállomásai még mindig idézik a budapesti napokat. A legtöbbet hangoztatott tapasztalat a tárgyilagosság, a nyíltság. Nyíltság a vitában, nyíltság a tájékoztatásban. A Nemzetközi Sajtóközponthoz akkreditált csaknem 200 különtudósító az MTI több nyelven azonnal közreadott gépírásos anyagából is meríthette jelentéseit, kommentárjait. Az alig több mint 30 órás érdemi munkából húszat sugárzott a televízió, alig kevesebbet a rádió. Így hát elmondható, hogy világnyilvánosság előtt hangzott el a több mint félszáz hozzászólás is. A magyar szellemi élet sok meghívott kiválósága közül néhányat kameránk elé kértünk. [Varga Imre szobrász szinkron]: „Varga Imrének hívnak, szobrász a mesterségem. Pártonkívüli létemre nagyon ritkán jutok el egy pártkongresszusra, mint ahogyan most. Nagyon érdekes volt. Amit megfigyeltem, tulajdonképpen az volt a legszimpatikusabb, hogy szakemberek szakdolgokról beszéltek. Olyasmiket mondtak, amikhez értenek és amiknek az erényeit és hibáit is értik, javítani is tudják.” [Juhász Ferenc költő szinkron]: „Ma rendkívüli nagy politikai, katonai, gazdasági gondok gyűrűjében élünk és asszem, ezek a gondok jobban át fogják színezni, át fogják égetni a létünket még a következő esztendőkben is. Éppen ezért olyan jóleső, olyan szép, - hogy esztétikai fogalommal éljek - ennek a négy napnak a története. Megmondom mit értek ezalatt: a józanságát, egyszerűségét és hogy mondjam a kritikai vagy bíráló szellemének a létét.” [Bognár József akadémikus szinkron]: „Közgazdászként a kongresszuson én azt tartottam a legfontosabbnak, hogy a kongresszus nemzeti cselekvés rangjára emelte azokat a gazdaságpolitikai koncepciókat, amelyek az elmúlt időben kialakultak, és szükségesen alakultak ki, mert egyrészt gazdaságunk növekedésével fejlődésével kapcsolatban vannak új problémáink, másrészt mert a világgazdaságban hatalmas változások mentek végbe.” A sokszáz pillanatkép egyikén generációk találkozása. Marosán György beszél. [Marosán György szinkron]: „A világba és így Magyarországon is felfigyelhető, hogy korszakváltás van és generációváltás. Az én véleményem az, hogy az 1980-as MSZMP XII. kongresszusa is egy korszakváltás és a generációváltás kongresszusa. Sok érdekes dolog hangzott itt el, és meglepett a fiatal lányok, asszonyok felszólalása ezen a kongresszuson bátorságban, intellektusban, és kényes kérdés ragyogó tálalásában.” Ez utóbbiak közé tartozik az ifjú filológus, dr. Radics Katalin. [dr. Radics Katalin szinkron]: „Én azt hiszem, hogy az életkor önmagában sem nem hiba, sem nem erény. Közöttünk is ugyanúgy, mint az idősek között vannak lelkesek, vehemensek, alamusziak, csöndesek, szerények, törtetők. Ezek az emberi tulajdonságok azonban a hosszabb vagy rövidebb élet során olyan tevékenységekben öltenek testet, amelyek szép eredményekben jutnak kifejezésre, szép erényekkel kapcsolódnak össze, és így már lehet a generációkra vagy valamelyik generációhoz tartozó emberre mondani, hogy ő képviseli ezt a generációt.” S amíg a vita portrésorozata újra felpereg, töredékmondatok kínálják magukat a riporternoteszből: Napi 8 óra a kohók mellett. A párttagság háromnegyede 56 utáni. A pajszer és gép mellé szerzett érettségi bizonyítvány. Fontos, hogy reálisan mérjük eredményeinket. Diplomáciai kapcsolat 125 országgal. Kevés a kollégium. 28 orvos jut 10000 lakosra. A körzeti pártmunka becsületéről van szó. Háztáji és import beruházás. A köntörfalazás nem kommunista módszer. A mi ifjúságunk békeviselt nemzedék. 764 küldött van jelen. Szavunknak hitele van a világban. A KFKI tavaly óta eltartja önmagát. Urbánus gondok megyeszerte. Átszervezés a hadkötelezettségben. Nemzeti jövedelmünk 50%-ról van szó. A takarékosságot egy másik zsebből fizetjük ki olykor. Kongresszusunk a politikai műhelymunka színhelye. Ez a megállapítás, a munkajelleg kidomborodott abban is, hogy a legtöbb testvérpárt üzenetének átadására a tanácskozásokkal egyidőben az ország városaiban, gyáraiban, gazdaságaiban került sor. Ám az itt elhangzottak mind teljes értékű hozzászólásként kerültek a kongresszus anyagába. Elismerően szóltak valamennyien a Magyar Szocialista Munkáspárt céltudatos és töretlen politikájáról, az ő harcukkal, munkájukkal szolidáris tevékenységről, amelyre építhetnek közel és távol, keleten és nyugaton egyaránt. Sok tízezer hallgató előtt szóltak a nemzetközi helyzetről, a legfontosabbról, az enyhülés kilátásairól 20 ország küldöttei. Végül idézzük fel a vitaösszefoglaló néhány mondatát, amelyben eddigi elkötelezett politikánk változatlanságát hangoztatta az első titkár. [Kádár János szinkron]: „A Magyar Népköztársaság szuverén, független ország. Szocialista ország. És így él, és így dolgozik ennek tudatában pártunk is népünk is, és így fogunk dolgozni tovább is. De meg kell mondani mi a politikai álláspontunk, legyen szó belpolitikáról, legyen szó külpolitikáról, legyen szó gazdaságpolitikáról, legyen szó életszínvonalról, szociálpolitikáról, kultúráról vagy akár irányítási módszerről, mi magunk dolgozzuk ki. Saját munkánk, saját határozatunk. Természetesen ezt mi megmondtuk, mi nagy hívei vagyunk a testvérpártok, a testvéri népek tanácskozásainak, konzultációnak, tapasztalatcseréinek és a többi, és mi az értekezletekre nem azért megyünk el, hogy van egy pozíciónk, ott mondjanak, amit akarnak, a mi pozíciók az a mi pozíciónk az marad, hanem mi azért megyünk el, mert mindenkit meghallgatunk, mert a kollektív bölcsesség még ebben az értelemben is igaz és törvény, és azért tanácskozunk, hogy attól okosabbak legyünk, többet lássunk, többet tudjunk, és ha kell, a saját pozíciónkat javítjuk. Igazán szívéből, teljes erejével az van velünk, akit mi meggyőztünk, mert azt a produktumot, amit egy meggyőződéses ember egy ügy érdekében teljesíteni tud, azt semmiféle parancsszóra, meg eligazításra, pláne fenyegetésre nem tudja senki se csinálni, vagyis nem is fogja csinálni. Úgyhogy tartsuk meg mi ezt a politikánkat. Én nem egy másik dolgozó le taposásával szeretnék boldog lenni, hanem a saját munkámon, saját jogomon, és a saját rendszeremben, és az én osztályos társaimmal együtt szeretnék boldog lenni. Ez a kommunistának a sajátossága. Nekünk mély meggyőződésünk, hogy az emberiségnek nincs más útja, jövője, egyben reménye a szocialista társadalomnál.” A beszámolók, vitazárók és a határozatok elfogadása után elhangzik a zárszó utolsó mondata. [Kádár János szinkron]: „Előre, a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. Kongresszusa határozatainak végrehajtására!”

Kivonatos leírás: