Elhangzó szöveg: Egy évvel a nicaraguai győzelem után a zöld kontinens ismét megtorpant a társadalmi haladás útján. A bolíviai tragédiának inkább brutalitása, mintsem váratlansága megdöbbentő, hiszen ebben az országban átlag nyolc havonként került sor őrségváltásra. Szomszédaihoz hasonlóan Bolívia történelme is az erőszak története. Sok éve már, hogy rövid úton végeztek, de la Fuente bányászvezetővel, Ernesto Guevarát, a legendás partizánvezért is itt tétette el láb alól a CIA kegyeltje, Barrientos diktátor. Dél-Amerika szerte tízezrek ítéltettek erre a sorsra, ha nem hajtottak fejet a Monroe-elv előtt: Amerika az amerikaiaké! Értsd, Washingtoné. A guatemalaihoz és a dominikaihoz hasonló durva fegyveres beavatkozások bicskája Kubába tört bele először. John Kennedy és az őt követő elnökök ettől kezdve inkább a háttérből mozgatták politikai bábjaikat. Ha egy kegyenc méltatlanná vált a bizalomra, olykor néhány ökölcsapás is elég volt kipenderítésére, de az igazi ászokat, a tábornokokat is gyakran kijátszották. Ezek a népek ritkán voltak képesek igazi szószólóikat a hatalomban megtartani. Most újra kísért 1973 szeptembere. A demokratikus folyamatnak Santiagoban és La Paz-ban is a hadsereg terrorja vetett gátat. De Simon Bolívar földjén, akárcsak Chilében, élni fog a népi ellenállás.

Kivonatos leírás: