Elhangzó szöveg: Aki gyakorta megfordul az antikváriumok környékén, szem és fültanúja, de nem ritkán szenvedő alanya is lehet a hanglemez feketelovasok nyüzsgésének. Lemezeket, szalagokat, hosszú ajánlati listákat dugnak itt lépten-nyomon a járókelők orra alá, nem egyszer útját állva az állami boltokba igyekvőknek is. [Utcai járókelők szinkron]: „- Lemez nem érdekli? - Mennyi most a lemez Bécsben? 100-150 schilling. - Holnap megy a bratyóm Jugóba, ha kell valami, írjátok össze. – Mennyiért adod? 250. Ott is már majdnem… - Itt az új Pink Floyd, odaadom 1200-ért. - Ne izgulj! – Te itt rám sóztak már használtat is. - Tegnap hozta haverom Bécsből, tök új.” A kezdő nepperek az utcán kínálják portékájukat, de a gyakorlottabbak átjáróházakban, udvarokban vagy parkoló gépkocsikban várakozó csendestársaikhoz irányítják az alkalmi vevőket. A csempészésből vagy az állami készletek felvásárlásából eredő portéka így cserél gazdát. De vajon milyen üzletet kötött ez a gyanútlan bácsi? [Riporter, vásárló szinkron]: „- Bocsánat! Láttam, hogy az imént lemezt vett az utcán. Kinek vette? - Kisunokámnak, mert nagyon szereti azt a lemezt. - A bácsi pesti lakos? – Nem, lajosmizsei. - És mondja, mennyibe került ez? - 600 Ft. - Tudja azt, hogy ugyanez az állami boltban 190? - Nem tudom.” Csaknem négyszáz forint volt tehát ezúttal a jóhiszeműség vámja.

Kivonatos leírás: