Elhangzó szöveg: A mindennapi kenyérnek ősidők óta ott volt a helye a kamra polcain. Fáradságos munkából sarjadt, ezt tanúsítják a hajdani szerszámok és eszközök a Néprajzi Múzeum tárlóiban. A félévszázados filmkockák tanúsága szerint férfiak és asszonyok egyaránt sarlóval arattak. A kévéket kereszt alakú halmokba gyűjtötték, hogy így biztosítsák az utóérést. A sarlót később a kasza váltotta fel. Ezzel ötszörösére nőtt a teljesítmény. A munka, az aratás neheze azonban változatlanul az emberre nehezedett. A magvakat cséphadarókkal verték ki a szérűre terített kalászokból. S az egykori parasztgazdaságok felszereléséhez tartozott a mozsárkézimalom, valamint a lábbal működtetett kölyű is. Az energiát a természet szolgáltatta, szél és víz hajtotta a malmokat. A kiszolgált ipari matuzsálemek az óta új szerepkört kaptak, az idegenforgalom és a vendéglátás szolgálatába álltak. Így azután legfeljebb egy-egy sietős vendég türelmét őrlik. A malomlapátot mozgató patak idilli képet nyújt, akárcsak a sárgálló kalászok látványa. Az idén azonban súlyos veszélyeket idézett fel a Hármas- és a Kettős-Körös áradása. A gépek kiharapnak az annyira óvott termőföldből is, hogy ezzel a többi területek termését védjék. A gátszakadás következtében 90 millió köbméter víz zúdult ki. Ahol búzatenger hullámzott, most igazi a tenger, végeláthatatlan a víztükör. Furcsa fintora a sorsnak, hogy még a szárító is víz alá került. Átmenetileg igazán nehéz lenne rendeltetésszerűen használni. Miközben az első vonalban ezrek és ezrek küzdenek az árral, a közvetlen hátországban meggyorsították a betakarítást. A jól szervezett munka következtében a veszélyeztetett területeken eredményesen halad az aratás. A köröstarcsai Petőfi Termelőszövetkezet földjein 15 kombájn vágja a rendet. A nehéz aratás nyara ez, de az erőfeszítések nyomán ennek ellenére is joggal bíznak a jó termésben. A nagy aratási csata lényegében befejeződött, a rendkívüli viszonyok közepette is biztosították az ország kenyerét. S ez a kenyér sokféle recept szerint készül. Bognár Sándor, ceglédi pékmester úgy dagasztja nagy szakértelemmel, ahogyan édesanyjától elleste. Naponta hat-hétszáz ropogós, háromkilós vekni kerülhet ki kezei alól, kiváló minőségben. Dehát országnyi fogyasztó vásárol, igényüket csak a korszerű kenyérgyárak képesek kielégíteni. Azért érdemes visszatérni a ceglédi műhelyhez, ahová autóval járnak a kenyérért. Nem ritka az ilyen önkéntes szállító, aki nyilván kiterjedt, jóétvágyú rokonságát is ellátja. Van, aki melegen szereti és sem a külalakra, sem az ízre nem lehet kifogása.

Kivonatos leírás: