Elhangzó szöveg: Valamikor 1903-ban dobszóval hirdették meg Gödöllőn, hogy megnyílt a gödöllői Szövőiskola. Azok, akik ma ezen az úton járnak, csendben, dobpergetés nélkül kezdték meg munkájukat, melynek eredményeit itt láthatjuk. Kevesen élnek már azok közül, akik még ismerték Körösfői Kriesch Aladárt és még kevesebben, akik az általa alapított szövőműhelyben dolgoznak. Németh Erzsébet, aki most februárban volt 88 éves, közéjük tartozik. [Németh Erzsébet szinkron]: „Hát, ha ezt a képet mutatom Erzsi néninek, felismeri-e kit ábrázol? Körösfői Kriesch Aladárt. - Hogy került a szövőműhelybe Erzsi néni? - Hirdették, hogy a szövőiskola nyílt az Erdő utcában Gödöllőn, mindenki mehet beiratkozni. - Hány éves volt akkor Erzsi néni? – 12. - És hány hasonló korú lány dolgozott ott? - Majdnem mind olykorú, 13-14. – Iparosgyerekek, parasztgyerekkel, úrilányok? Voltak iparosgyerekek. Úrilányok nem voltak. - Ilyen fajta szövőszékeken dolgoztak? - Ilyen fajtán is dolgoztunk és egyes szövőszéken is dolgoztunk. – Álló szövőszék? Ilyenen, mint ez? - Ez olyan szövőszék, amibe bele lehet ülni, és úgy dolgoznak. Nagyon régen voltak azok a szövőszékek, amin a parasztasszonyok vásznat szőttek.” [Remsey Flóra szinkron]: „Két esztendővel ezelőtt a szép mesterségek iránti érdeklődés jegyében annak a nagy és lelkesítő feladatnak vágtunk neki, hogy Nagy Sándor és Kriesch Aladár nyomdokain elindulva a gödöllői szövési hagyományokat életre keltsük, felújítsuk.” A sokféle foglalkozású asszony és leány, Remsey Flóra szövőkörének tagjai szabadidejükben felújították, életre keltették ezt a szép mesterséget.

Kivonatos leírás: