Elhangzó szöveg: Felvételek 5 évvel ez előttről, mikor az ipari világ termelési grafikonjaira már lázgörbéket rajzolt nyersanyag és olajválság. A Győri Vagon- és Gépgyár, a RÁBA problémáról kérdeztük akkor a munkásból lett mérnök-vezérigazgatót, Horváth Edét. [Horváth Ede szinkron]: „Ugye, mi a KGST integráció mellett hát természetes, hogy folytatunk egyéb kereskedelmi kapcsolatokat is, de ezek kismértékűek. De ugyanakkor nekünk nagyon komoly importjaink vannak a nyugati országokból, hát az elmúlt években nagyon sok gépet szereztünk be. Ennek az árai nagyon megugrottak az elmúlt két-három évben. Kismértékben szerzünk be alapanyagot gumiárut, speciál csapágyakat, hát azt kell mondani, hogy gondot jelentett. De ezt a gondot egy ilyen integrációval át lehetett hidalni. Tehát nyugodtan lehet mondani, hogy a KGST integrációja ebben a tekintetedben is kiállta a próbát.” Aki ma látogat el ebbe a valaha elhanyagolt határmegyébe, túlzás nélkül szólva világraszóló eredményeket láthat. Bár a hajdani nehézségek nem tűntek el nyomtalanul, feloldódtak néhány exporttermék felfutásában és sikerében. Az egyik névadó termék, a vagon, igaz lassan letűnt a gyártmánypalettáról, de a másik, a motor és főként a futómű úgy tartja vezető helyét a világpiacon, hogy Amerikában még az International Harvestert, az Etont és a General Motors-t is lekörözhette. Mindezt úgy, hogy közben észszerű átszervezéssel a gyár dolgozóinak száma 4 ezer fővel kevesebb lett. Ma 77% a fizikai dolgozó, az adminisztráció csökkent, a mérnökök száma szaporodott, pontosan 1100-ra. Így a 20 ezres összlétszámot tekintve a Rába Művek minden 19.-ik dolgozója mérnök. Világviszonylatban is ritka adat és hozzá még néhány. Az átlagéletkor 41 év, a kereseti átlag 4800 Ft. 1985-re fokozatosan 100 millió dolláros nagyságrendben kerül exportra a különféle futómű és motor, melyekből máris 200 ezer fut a nagyvilág útjain. Rövid pihenő a 70 ezer négyzetméteres gépcsarnok közepén a higiénikus, műkő-műanyag, hűtőszekrényes uzsonnázóhelynél. A tapasztalatokról és az eredmények tudatosításáról később, a szocialista brigádvezetők értekezletén szólt Kádár János. [Kádár János szinkron]: „Na de itt jön aztán az a kérdés, hogy jó, de hogy cselekedjünk? Hát ugye egy bizonyos gépen dolgozó embert agyon beszélhetek én a nemzetközi fizetési mérlegünk helyzetével, hát végül dühbe gurul, és azt mondja én mit csinálhatok azért, hogy ez jobb legyen, hiába mondja nekem a mérlegeket. Hogy a vezetés feladata az, hogy a munka területén mindenütt feladatot tudjon adni, értelmes, előre mozdító, erőfeszítést kívánó, de konkrét feladatot. Ami az általános céljainkat elősegíti. Amíg ezt nem tudjuk biztosítani a munkahelyeken, hát ezt talán kevésbé vonatkozik a RÁBÁ-ra, de bizonyos fokig (…) viszont tengenek-lengenek, de nem azért, mert ők tengeni-lengeni akarnak, hanem nincs megszervezve a munkájuk, nincs megmondva világosan, hogy mi a teendő.” Technikus gyakornokból 15 év alatt lett a Technológiai Osztály vezetője a ma 33 éves mérnök, Rajki Miklós. [Rajki Miklós szinkron]: „Az anyagi elismerés területén történt az utóbbi években előrelépés, de úgy érezzük, hogy amellett, hogy az előrelépés megtörtént, nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi elismerés is nagyon lényeges minden ember számára. Ez alatt az erkölcsi elismerés alatt nem a kitüntetéseket értjük, azt értjük alatta, hogy meghallgatva egymás véleményét a munka során, a végrehajtásban együtt dolgozva, nagyon nagymértékben elősegíti annak a végrehajtásnak a fegyelmét, eredményességét. Tisztelt Kádár elvtárs! Társaim, elvtársaim nevében biztosíthatom önt arról, hogy egyetértünk és támogatjuk azt a politikát, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt eddig tanúsított és célul tűzött ki. Ez a bizalom azon alapul, hogy példaként látjuk ennek a politikának a töretlen, következetes megvalósulását.”

Kivonatos leírás: