Elhangzó szöveg: Száz éve született Bartók Béla. Az egyetemes zenei világ 1981-et a nagy újító művész előtti tiszteletadás évének nyilvánította. Életműve hat, emléke él. [Tallián Tibor tudományos főmunkatárs]: "1961-ben alapította meg a Magyar Tudományos Akadémia ebben az épületben a Bartók Archívumot, ifj. Bartók Bélával egyetértésben, aki a Budapesten maradt Bartók-hagyatékot hozzáférhetővé akarta tenni a nyilvánosság számára. Ennek megfelelően az intézetnek eredetileg két funkciója volt, részben tudományos, részben ismeretterjesztő. Ez utóbbi elsősorban kiállítások rendezésében valósult meg. Később a két feladat némileg ellentétbe került egymással, a tudományos munka annyira kiterebélyesedett, hogy hovatovább elvette a helyet a kiállítások elől, ezért jelent számunkra is kedvező megoldást az, hogy 1981-ben, az évfordulóra megnyílik a Bartók Emlékház, ami ezt a feladatot át tudja venni." Bartók utolsó budapesti lakásában működik a jövőben a múzeum. Itt állítják ki többek között a zeneszerző személyes használati tárgyait is. Sajátos légkörű koncertterem várja az érdeklődőket a budai Csalán utca 29. földszintjén. [Tallián Tibor]: "Bartók Archívum jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének keretében működik. Feladatai kettősek: részben őrzi és gondozza az említett Bartók-hagyatékot, amely fontos zenemű-kéziratokból, levelekből, Bartók könyvtárából és egyéb dokumentumokból áll és részben ezeknek az anyagoknak a felhasználásával gazdag publikációs tevékenységet fejt ki és kiszolgálja az ország- és világszerte Bartók iránt nagyon megnövekedett érdeklődést. Különösen így van ez ebben az évben, de mondhatnám, hogy ezt az évet jóval megelőzően is, amikor ez az Archívum nagymértékben vált a magyar és nemzetközi Bartók-megemlékezések központjává." Bartók Béla hangja: "A kilenc csodaszervas. Volt egy öreg apó. Volt néki, volt néki kilenc szép szál fia, testéből sarjadzott szép szál kilenc fi. Nem nevelte őket semmi mesterségre, szántásra, vetésre, ménesterelésre, csordaterelésre, hanem csak nevelte hegyet-völgyet járni, szarvasra vadászni." Kodály Zoltán 1955-ben így emlékezett: [Kodály Zoltán]: "Bartók Béla abból az emberfajtából való, amely örök elégedetlenségtől hajtva mindent meg akar változtatni, mindent szebbé, jobbá akar tenni, amit csak a Földön talál. Ebből kerülnek ki a művészet, a tudomány nagyjai, a nagy forradalmárok, Kolumbuszok, Galileik, Kossuthok, akik mind másképpen hagyták maguk után a világot, mint ahogy találták. Munkássága lezártan áll előttünk, de műve világszerte jobban él, mint valaha. Mit jelent Bartók világsikere Magyarországnak? A világ népeinek tudomásuk kell venniök, hogy művészete magyar talajban gyökerezik, hogy ezt az országot, ezt a népet festi vele, ennek a népnek a jellemét lehet megismerni belőle." Művészete magyar talajban gyökerezik, de alkotásaiban a környező népek‚ sőt távoli vidékek és régmúlt korok muzsikáját ötvözte sajátos, egyéni zeneszerzői nyelvébe. Kodály ösztönzésére a század elejétől kezdve évtizedeken keresztül fáradhatatlan népzenegyűjtő és népzenekutató munkát folytatott. Román, szlovák, arab, majd török, s élete végén balkáni, sőt indián népzenék gyűjtése és rendszerezére szélesítették alkotói látókörét. A Magyar Tudományos Akadémián a harmincas években Kodállyal együtt megindította a Magyar Népzene Tára című hatalmas, máig is folyó, a hazai népzene teljes anyagát, több tízezer dallamot rendszerbe foglaló munkát. Filmemlékek Bartókról. Íme, az a néhány filmkocka, amely életében készült róla. A népzenéhez legáltalánosabb emberi problémákat érintő, legbonyolultabb és legmélyebb műveiben is hű maradt. Mély humanizmusa fokról-fokra elszigeteltebbé tette a 20. század első felének egyre kegyetlenebbé váló világában. A Horthy-Magyarországon már nem volt maradása, elhagyta hazáját. A fasizmus elől menekülve útja Amerikába vezetett. Az amerikai évek kezdeti válsága után művészetének, a szorongató hontalanság ellenére új alkotó korszaka bontakozott ki. [Halász Miklós újságíró, USA]: "A debreceni nemzetgyűlésre kineveztek, ha jól emlékszem négy vagy öt kiváló magyar embert. És azok között volt Bartók Béla és Vámbéry Rusztem. És a Vámbéry Rusztem mondta, hogy el fogok jönni hozzád, akkor nagyon nagy betegség után volt. Azt is kellett tudni, hogy vajon képes lesz-e arra, hogy fogadjon? De aztán minden nehézség nélkül fogadott, az 57. utcába lakott, az egy nagyon forgalmas utca volt, ami neki nagyon rosszul esett, mer’ zavarta neki a rendkívül érzékeny füle volt. Szóval, akkor aztán megmondtam neki, hogy miért jöttem, és akkor azt mondta, hogy hogy ne mennék én haza? Azt mondja, akkor is haza mennék, hogy ha nem választottak volna meg akárminek." A várt hazatérést megelőzve az életpályát megtörte a korán jött, gyógyíthatatlan betegség. 1945 szeptember 25-én meghalt. [Kodály Zoltán]: "Jókainak gyakran szemére vetették, hogy hősei valószínűtlen, nem létező alakok. Pedig ilyenek nálunk mindig voltak, és lesznek, míg a magyar él, azaz addig él a magyar, amíg ilyen alakokat tud teremni, akik gondolnak merészet és nagyot és ráteszik éltüket. Íme, Bartók is ilyen típus, és már ezért is nyitva áll előtte az út a magyarság és az egész világ népeinek szívébe." Bartók muzsikája sokak számára ma is idegen még. De nemzedékről nemzedékre többen és jobban értik, hallgatják, játszák, szeretik.

Kivonatos leírás: