Elhangzó szöveg: Az a bizonyos körülöttünk levő világ mindannyiunkra hat, láthatjuk, de kevesen jutnak el ábrázolásának olyan szintjére, mint Gink Károly fotómüvész. 1959-ben a brüsszeli világkiállítás nagydíja indította el a világhír felé. Képein, a pillanat élményét új összefüggésekkel, sajátos dimenziókkal tölti meg. Mesteri technikájával és szüntelenül megújuló művészi látásmódjával ragadja meg nézőit. [Gink Károly]: "Én vallom azt, hogy nagyobb szerelem, nagyobb hobi nincs az életembe, mint a fényképezés. Nekem a látott világ: kép és zene. A fényképezés számomra a felfedezés örömét jelenti, de ez az öröm nem mindég öröm. Mert nem az a fontos, hogy mit, hanem az a fontos, hogy hogyan mutatom be a nézőnek. A fotó képes arra, hogy valahol esetleg többet adjon, nem csak az emberábrázolás területén, mint akár a grafika, akár a festészet. Az egész élet egy kép. Attól függ, hogy hogy ébredtünk föl, hogy köszönnek nekünk vissza, s az egész világ valahol kép, s az egész világ valahol zene. (…) Ezt a csodálatos holdbéli tájat itt a dorogi szénmedence meddőhányójába találtam meg. És hogy ezt a hangulatot fölfokozzam és Bartók Mikrokozmoszához közel vigyem, és még valahogy jobban kifejezzem, ezekkel a szűrőkkel, ezekkel a prizmákkal értem végeredményben el. Ezzel át tudom alakítani a látottat, de ugyanakkor föl tudom fokozni a hatást." Pályafutás ötödik évtizedének kezdetén sok sikert kívánunk Gink Károlynak!

Kivonatos leírás: