Elhangzó szöveg: Az utolsó pillanatig nagy kérdés volt, hogy ki lesz az Élysée-palota huszonegyedik lakója. Az eredményt már tudjuk: Francois Mitterrand győzött. Az antik bútordarabok száz év történelmét villantják fel. A de Gaulle előtti köztársasági elnökök inkább csak afféle reprezentatív figurák voltak. Békében és háborúban egyaránt csupán az elnöki protokoll derűs vagy komor kötelességeinek tettek eleget. De Gaulle tábornok óta a francia elnökök politikai-hatalmi szerepe ugyancsak megnőtt. Pompidou elnök után Giscard d’ Estaing lett a franciák elnöke. A filmkockák a hét évvel ezelőtti eseményt idézik. Akkor és azóta is mi mindent még nem tett, hogy ismét az Élysée-palotába költözhessen. A mostani kemény mérkőzés után, hideg zuhanyként érhette a vereség. A 64 éves Francois Mitterrand is nagy sportember a politikában. Harmadszori nekifutásra sikerült csak elsőként célba érnie. Politikai pályafutása nem mentes a kanyaroktól sem: a nácikkal szembeni ellenállás részvevőjéből a "francia Algéria" híve, gyarmatügyi államtitkár lett. Polgári politikusból váltott át a szocialista párt megújítójává. Idilli hangulatot tükröz Mitterrand birtokán a szűkebb családi kör. Ebben a békés környezetben elmélkedett azon, mit jelentene, ha a baloldal hatalomra jutna. Szavai szerint véget lehetne vetni az elnyomás minden fajtájának, a kizsákmányolásnak. Mint hozzáfűzte, a súlyos gazdasági válságra való tekintettel, küzdeni kell az infláció ellen és nagy társadalmi reformokat kell valóra váltani. Ezt mondta hét évvel ezelőtt. Sőt, de Gaulle 1945-ös példájára hivatkozva nem látott semmi kivetni valót abban, hogy kommunista miniszterek is részt vegyenek kormányában. Bár a kommunista szavazatok nélkül nem futhatott volna be, mai programja még sem ilyen egyértelmű. Mitterrand választási kampányára inkább a homályos virágnyelv volt a jellemző. Mind amellett elismerte: bár a köztársasági elnök az ország első embere, de nem maradhat egyedül. Egy bizonyos: Mitterrand győzelmével Franciaország balra tart.

Kivonatos leírás: