Elhangzó szöveg: Farkas Valéria és Páll László esküvőjén, Tornakápolnán járt a Filmhíradó. Az utolsó lagzin, ahogy többen mondták, hiszen ebben a faluban, amely félszáz kilométerre van Miskolctól, és az aggteleki tájvidéki körzet apró falvainak egyike, már csak negyvenheten élnek, s Farkas Valéria az egyetlen fiatal. A régi hagyományokat őrző, vidám menyasszonyi kikérőbe a férj, Páll László, a szomszédos Bódvalenkéről jött, népes násznép élén. Farkas Vali minden nap hajnalban kel. Már kilenc éve vezeti a tornakápolnai vegyesboltot, amit 1972-ben szakképzettség nélkül vett át. Ahogy visszaemlékezik gyerekkorára, mindig kereskedő akart lenni. Amikor ezek a fotók készültek a volt iskola udvarán, még csak nem is sejtette, hogy egyszer ez lesz majd a munkahelye. Azt sem gondolta még akkor, hogy a facsemeték, amelyeket elültetett az erdészet kertjében, ilyen hamar megnőnek. Az állandó ingázás éveiben is csak a tanulni vágyás hajtotta, később az is, hogy a vonaton naponta találkozhatott Lacival. [Farkas Valéria]: "Amióta az új kenyérgyár üzemel, azóta itt Tornakápolnán minden nap friss kenyér van. Sajnos a minőséggel egy kis probléma van. Ma is olyan kenyeret kaptam, hogy az nem megehető. Csirizes teljesen, hát teljesen sületlen." A színi kenyérgyár tíz éve biztosítja a környék harminchét községének ellátását. Mit mond a panaszra az üzem vezetője, Juhász Lajos? [Juhász Lajos]: "Minőségi kifogásunk volt egyszer, de az is csak szállítási hibábú történt. A szállítás közbe eléggé megsérülhet, a kenyér friss állapotban összeesik, összenyomódik, és ebbűl adódnak a problémák." De van itt más gond is! [Farkas Valéria]: "Ez a legnagyobb probléma, hogy kis boltokra nem számítanak. Olyan mennyiségeket hoznak, hogy nekem egy hónapig bőven elég. Hát sajnos kénytelen vagyok annyit rendelni. Három mázsán alul a FÜSZÉRT egyáltalán nem szállít. Mit fogok kezdeni vele, nem tudom. Van egy olyan megoldásunk, hogy a kedves kolléganőmnek Szinpetribe át tudom szállítójegyzékkel adni. Ez most történt csak egy hónapja. Eddig így kínlódtam." [Kosik Mihály ÁFÉSZ elnök]: "Gondot jelent nekünk a kistelepűlések áruellátása, a nagyobb egységcsomagok kiszerelése miatt. Például Tornakápolnán, ahol negyvenhét-negyvennyolc ember él, nem könnyű az ellátást megszervezni." Ez már a bőség zavara? Valóban olyan nehéz lenne, kisebb mennyiségeket küldeni a kisebb boltok számára? [Szőr Józsefné]: "Nagyon jól meg vagyunk elégedve Farkas Valikával, amit ő, csak kérjük rá, ő mindenbe tud segíteni. Ő olyan aranyos, hogy…" [Farkas Valéria]: "Hozzám tartozik a, maga a bolthoz a telefon. Ha a Tanácsról valami kérés van, úgy a község valaki, valamelyik tagjához, akkor elmegyek, megkérdezem, amit kérdeznek, visszatelefonálok, akkor kihirdetem, mer’ ugye mikrofon én vagyok. Nem mikrofon, csak én kiabál, boltba osztok vagy mondom el mindenkinek, hogy mi a helyzet. Sokszor bizony éjszaka is, ha úgy van, fel kell kelnem, meg szívesen meg is teszem, felkelek, ha nemtő, orvos kell." [dr. Ujlaki József járási főorvos]: "Az aprófalvas települések az egészségügyi ellátás szervezésében is különös gondot jelentenek. Éveken keresztül a legfőbb gondunk az orvosi ellátások betöltésének nehézsége volt. Az utóbbi években sok fiatal orvos telepedett le járásunk területén és jelenleg a korábban nyolc-tíz üres körzeti orvosi állás kettőre csökkent. Egyik legjelentősebb intézkedés volt a központi körzeti ügyeleti szolgálatok megszervezése, ami egyrészt a kisközségek lakossága egészségügyi ellátásában jelent nagyobb, jobb hozzáférhetőséget, nagyobb biztonságot a sürgősségi ellátásban, másrészt javítja a körzeti orvosok élet- munkafeltételeit is, hiszen a legnagyobb nehézséget a körzeti orvosi munkában az állandó permanencia jelentette, ás ahol nincs megszervezve a központi ügyelet, jelenti ma is." Dr. Bán Éva három éve kezdett gyógyítani az edelényi járásban. Most már családtagként fogadják mindenütt. Farkas Vali nemcsak a boltosi teendőket látja el. Délelőtt, amikor néhány órára bezárja a boltot, lemegy a szomszéd faluba, az utolsó postára, hogy elhozza a tornakápolnaiaknak az újságokat és a leveleket. Sok már az üresen álló porta a faluban. Az ő munkája az is, hogy naponta ellenőrzi nem járt-e hívatlan vendég valahol, és otthon még a háztartás is ő reá vár. [Farkas Valéria]: "Szeretem a szüleimet és nem akartam tőlük távol se kerülni, meg az az igazság, hogy azt, arra is gondoltam, hogy ha bemegyek bárhova dolgozni, nem marad meg a pénzem." Az újdonsült férj, Páll László, a Bodavölgye Tsz tagja. Végzettsége technikus, mégis szerelőként dolgozik. Miért? [Páll László]: "Részemről jobb így. Könnyebb is, anyagilag is, meg aztán lehet, hogy talán nem is vagyok az a típus, hogy így vágynák vezetői beosztásra, vagy tudja fene. Így nincs felelősség a vállamon, nyakamon, nem kell emberekkel foglalkozni, a magam dolgát elvégzem, szakmámat szeretem, jobb így nekem egyszerűen. Kár volt az iskolával foglalkoznom és, és idő után az ember úgy elfásul, felejti, amit éppenséggel nem fogja tudni hasznosítani szerintem, mer’ azér’ csak felejt az ember, így szakmai dolgokkal konkrétan fogásokkal találkozik, de a vezetőnek, amire szüksége van, amit tanultam, azt nem tudom hasznosítani itten. Nem tudják a fiataloknak azt biztosítani, amit egy nagyobb üzemnél, szabad szombat hiába megvan elvileg, de nyárba, amikor lényeges lenne, akkor mindig elveszik." Hogy igaz-e Páll Laci állítása, jogos-e túlzott borúlátása, azonnal ellenőrizhettük a Tsz egyik üzemágában, a legtöbb fiatalt foglalkoztató szövőműhelyben. Horváth Edit szövőnő véleményét halljuk [Horváth Edit]: "Akármilyen problémával, legyen az üzemi probléma, legyen az személyes probléma, bemegyek akármelyik vezetőhöz, az szívesen fogad, meghallgat, próbál segíteni, és én úgy érzem, hogy engem megbecsülnek. Minden számításom az, hogy én itt szeretnék tovább dolgozni, továbbtanulni szeretnék és a szövődétől nem fogok megválni." Edit tehát másképp látja, de a szövöde KISZ-titkára, Guba István szerint a munkahelyi körülmények javítása terén még sok a tennivaló. A fiatalok munkakörülményei után, érdeklődve jutottunk el a Borsodsziráki Tsz-be, ahol több mint hatszáz fiatal dolgozik. [Botya Péter tsz-elnök]: "Igen jelentős ezen belül is az egyetemet, főiskolát és technikumot végzettek száma. Harminchat egyetemet, főiskolát végzett dolgozónk van, ebből harminc fiatal. Mi a fiatalokat a jövő nemzedékének tartjuk valóban, nem csak szóban, igyekszünk őket bérezésben, aztán beosztásban is olyan helyzetbe hozni, hogy ezen keresztül is lássák a távolabbi jövőjüket." Hiszünk az elnök szavainak, de úgy tapasztaltuk, hogy a lányok munkalehetőség szempontjából valamivel hátrányosabb helyzetben vannak. Holló István is sokat tesz azért, hogy a fiatalok Bódvaszilason otthonra leljenek. [Holló István]: "Hát a lányom ide ment helybe férjhöz, itt a szomszédba és olyan lakásuk volt, hogy nem volt benne fürdőszoba és szerettük volna, hogy egy komfortos lakás épüljön nekik. Az volt a célunk ezzel, hogy mindenáron itt maradjanak a fiatalok, itt legyenek helybe és ne költözzenek el." Mit várnak cserébe a fiataloktól? Nagy László járási KISZ-titkár így fogalmazza meg [Nagy László]: "Mi a KISZ-munkát a járásban más mércével mérjük. A mi területünkön minden közért végzett munka KISZ-munkának tekintendő. Farkas Vali, aki Tornakápolnán dolgozik, ugyanolyan értékű KISZ-tagunk ma is, mint éppen akkor, abban az időben, amikor KISZ-titkárként dolgozott." Mert hogy erről van szó! Nem a funkció a fontos, hanem a tevékeny élet és annak is főként a közösséget gyarapító eredménye. Nem tagadjuk, a példát véltük megtalálni Tornakápolnán, Farkas Vali történetében.

Kivonatos leírás: