Elhangzó szöveg: Azt mondják, mi magyarok szeretünk ünnepelni. Nos, ne tiltakozzunk! Ezennel öt jubíleumot, öt légies randevút ajánlunk. Az első: egy esztendeje, hogy egy ifjú honfitársunk kihajózott a világűrbe. Egy kiállítás ennek állít emléket a Közlekedési Múzeumban. [Farkas Bertalan kutató űrhajós]: "Az az igazság, hogy a repülés szeretete annyira magával tudja ragadni azt, aki megismerkedhet vele, hogy később mindent félretesz, szabadidőt, barátokat, társaságot és feláldoz mindent a repülés oltárán." Régebbi oltárok, idősebb főpapok. De a szertartás sosem egyszerű. A második jubileum: pontosan hetven esztendeje röppent elsőnek magyar pilóta a hígabb elembe. Színhely a rákosi birkalegelő. A bátor ember: Zsélyi Aladár. És itt a harmadik jubíleum, ez százesztendős. A Közlekedési Múzeum őrzi Kármán Tódor helikopterének modelljét. Nem lehetett rossz találmány. Ha egy mai növényvédő ad magára, ilyen forgószárnyú masinával permetez. És íme, a szenzációk szenzációja: az egész országnak torkában dobogott a szíve. 1931. július 15-én, ötven esztendeje Endresz György és Magyar Sándor gépe átrepülte az óceánt. New Yorktól Bicskéig szárnyalt. Különös poén: a Tanácsköztársaság egykori repülőjét az országos lelkesedés hatására Horthyék is kénytelenek voltak királyi pompával fogadni. Amikor Endresz később Rómába repült, lezuhant. [narrátor]: "A Magyar Filmiroda operatőrje egy másik gépen kísérte és Budapest felett fotografálta utoljára: Justice for Hungary." Emlékezzünk tovább a régiekről! Az ígéretes szerkezetek között az első hidroplán mindjárt lökhajtásos volt. Mármint kézzel, lábbal kellett lökdösni a légcsavart, hogy elinduljon, de aztán Pestről, Keszthelyre szállította utasait. Aztán MALERT, az első magyar légitársaság neve, és Mátyásföld lett a világ közepe. A magyar felségjelű Junkersek is útra keltek, minden út Rómába vezet. Szálltak a gépek és repült az idő. [Nemeslaki Zoltán nyugdíjas pilóta]: "1949-ben, mikor a MASZOVLET-hez kerületem, első géptípus, amit repülni kellett, az a PO-2-es volt, evvel postát szállítottunk, rendes postazsákok voltak, általában falu vagy város környé, közelében lévő futballpályákra dobtuk le, ahova odament már a postás és kitett egy ilyen leszállójelet…" Légiposta a hőskorból. A címzésmintákra nem volt igényes, csak gyors volt és legendásan leleményes a kézbesítésben. [Nemeslaki Zoltán]: "A PO-2-es után a Li-2-es, hát ez már egy komolyabb utasszállító repülőgép volt, először tizennégy, majd később huszonegy személyes változatban, főleg belföldet repültük, közel a határ környéki nagyobb városok, Szombathely, Pécs, Szeged, Békéscsaba, meg ezeket a reptereket jártuk." [Zlatár János nyugdíjas navigátor]: "Sok élménybe volt részünk. Sokat repültem Zsiros Bandi bácsival is, akivel egyszer Debrecenből hazafelé jövet Tápióság környékén jártunk, Budapesten 130 km-es szél fújt, porvihar volt, Ferihegy megkérdezte tőlünk, merre járunk? A Bandi bácsi azt felelte: Azt én is szeretném tudni! De biztonságosan hazaértünk. Bár akkor még nem volt radar a Ferihegyi repülőtéren. Óriási lépés volt, amikor az Il-14-esekre kerültünk." Ferihegy és az ötödik jubíleum: negyedszázados a MALÉV. Kis ország kis gépen repült, de ez tökéletesen megfelelt a magyar igényeknek, hiszen itt már ebédelni is lehetett. Az Il-18-as a maga turbólégcsavarjaival már nagyteljesítményű vándormadár. Több utas, nagyobb kényelem, biztonságosabb közlekedés, még gazdagabb menü. És világszám már a légikikötőnk is. Ferihegy fényszőnyeget terít az éjszakai vándor lábai, bocsánat, futóművei elé. Nagy madár, kis madár. 1962-őt írunk. A MALÉV az MHSZ-el karöltve utánpótlást nevel. Az egyik újonc neve, Lánc Tibor, vele még találkozunk, és nemcsak műrepülés közben. [Farkas Bertalan]: "1965-ben ismerkedtem meg a repüléssel, osztálytársam, padtársam, Kopasz Gyuszi révén. Elmentünk orvosi vizsgára, Kecskemétre, sikeres orvosi vizsga után az első nyaramat békéscsabai repülőtáborban töltöttem. Ezeken a típusú, kétkormányos, motoros repülőgépeken repültünk és egy 10-12 órai oktatói repülés után kiengedtek bennünket egyedül. Hát ez csodálatos élmény azok számára, akik szeretik a repülést és megkedvelik, egyedül uralni azt a 160 lóerős repülő szerkezetet. Később a Kilián Repülő Műszaki Főiskolára kerültem, ott már számunkra teljesen új technikával, sugárhajtású repülőgépekkel kellett megismerkedni." Az égi sugarak, a sugárhajtású gépek átírták a polgári légiforgalom fejezetét is. Ezt a gépet Fülöp András vezeti. A TU 134-es ölében királyi módon röppenhettünk át Európa felett. Most egy kettős portré következik. Fülöp András huszonöt éve másfajta masinát irányított. [Fülöp András]: "Akkor én a hadseregbe teljesítettem, mint csatarepülő, szolgálatot, igen sok kárt okozott akkor a jégdugók következtébe kialakult árvíz és ezeket a jégdugókat kellett nekünk bombákkal megsemmisíteni. Közreműködtünk az árvízveszély csökkentésébe." Fülöp András ma a MALÉV főpilótája. Az arckép csak csekély mértékben változott. [Fülöp András]: "Ammellet, hogy a repülési szakágazat vezetését látom el, mint repülőgépkapitány mind a három típussal repülök a MALÉV útvonalain." Újabb gép érkezik Ferihegy betonjára, régi ismerőssel. [Lánc Tibor gép-parancsnok]: "Most éppen Kairóból érkeztem ezzel a repülőgéppel. Ennek a repülőgépnek vagyok a parancsnoka. A sportrepüléstől azóta se szakadtam el, jelenleg is a MALÉV Repülőklub klubtanácsának a tagja vagyok, máris megyek Békéscsabára, ahol a MALÉV növendékei ugyanolyan Trénerrel gyakorolnak, mint ezelőtt tizenkilenc évvel mi gyakoroltunk, ezek lesznek a jövő pilótái." [Fülöp András]: "A repülőgépvezetők kiképzése most már rendkívül magas fokú. Mérnöki alapképzettséggel rendelkeznek…" Navigare neccesse est, hajózni szükséges, mondták az ókori tengerészek. Ma repülni kell és tanulni, még a mérnökpilótáknak is. Vizsga negyedévenként. A szimulátor vészhelyzeteket produkál, úrrá kell lenni felettük. Hogy az utas is érezze: repülni nem csak szükséges, de öröm is. [Kárász Péter osztályvezető]: "A MALÉV most már huszonhét ország negyven városába repül. Ehhez a legkorszerűbb gépeket használja, a TU 154-eseink, amelyek körülbelül százötven utast fogadnak be, pár óra alatt elrepítik utasainkat Budapestről Európa szinte bármelyik pontjára." [Farkas Bertalan]: "Csodálatos érzés az, föntről visszatekintve a bolygónkra, hogy megszűnnek országhatárok, megszűnnek torzsalkodások, és csak egy van, van a világmindenség és azon belül a Föld és a Föld lakói."

Kivonatos leírás: