Elhangzó szöveg: Ötven évvel ezelőtt történt. Egy nyárvégi szombat estén a Keleti pályaudvarról elindult a Budapest-Bécs menetrendszerinti gyorsvonat. Az utaslista és az utazás nem ígért semmi rendkívülit. Az első 20 km történetét egy későbbi játékfilmből tudjuk csak felidézni. [dr. Juhász Gyula történész]: "A biatorbágyi viadukton állunk, azon a pályatesten, amellyet ötven évvel ezelőtt Matuska Szilveszter fölrobbantott. A sorsnak különös játéka, hogy ötven évvel ezelőtt valahol a szemben lévő dombokon állhattam én magam is, mint kisgyerek, szüleimmel együtt, akik a falu lakósságával jöttek ki a merénylet másnapján. Talán nem erőltetett bizonyos párhuzamot vonni az 1931-es merénylet és az 1941. június 26-án történtek között, amikor is egy provokáció, egy újabb provokáció, az un. kassai provokáció szolgáltatott ürügyet az akkori magyar kormányzatnak ahhoz, hogy belépjen a szovjetellenes háborúba…" De térjünk vissza az első provokációhoz! Ezek már valódi film- és sajtójelentések, amelyek a merénylet másnapján a helyszínről tudósítanak. Még javában tart a sebesültek és a huszonkét halott kiemelése a roncsok közül, mikor a kormányzat máris meglátja a tragédiában rejlő politikai fantáziát. Megindul a sajtóhadjárat. Már a vasárnap reggeli lapok több hasábos cikkekben megkezdik a kommunistaellenes hisztériakeltést. Mi sem egyszerűbb, mint találni egy olyan írásszakértőt, aki az állítólag helyszínen talált zavaros tartalmú levélről megállapítja, hogy az egy veszélyes kommunista ügynök keze írása. Nagy temetés a Vérmezőn, nemzeti tetemrehívás. Az országossá növelt gyász alkalmas arra, hogy a szenvedélyeket felszítsák és az ügy ürüggyé válhasson a politikai tovább lépéshez, a teljes leszámoláshoz. Károlyi Gyula gróf kormánya kihirdeti a statáriumot. Később ennek lesz áldozata Sallay Imre és Fürst Sándor. Ám a valódi tettest, Matuska Szilvesztert, csak színleg ítélik halálra, aki bevonul a váci fegyházba. Az országban ínség, munkanélküliség, rögtönbíráskodás. Horthy kerti ünnepségén látja vendégül az új miniszterelnököt, Gömbös Gyulát. Ő az első külföldi államférfi, aki felkeresi Hitlert. Menetelnek a rohamosztagosok, Magyarország pedig elkezd kullogni a Harmadik Birodalom szekere után, majd egyre gyorsítva rohan a veszte felé. Horthy pedig fényes jövőt ígér [Horthy Miklós, Magyar Világhíradó 906., részlet]: "A múlt nehéz küzdelmei után újból felragyog a jövő bíztató fénysugara." 1938-at írunk. A kormány Győrben meghirdeti az egymilliárd pengős fegyverkezési programot. És még ugyanebben az évben, Hitler kegyéből, a magyar kormányzó belovagolhat az első visszacsatolt területekre. Ettől kezdve Siófok, Orgovány hóhérát úgy emlegeti a propaganda: az országgyarapító. Már sokan tudják, s még többen sejtik, hogy ennek az országgyarapításnak nagyon nagy ára lesz. Horthy a vezéri főhadiszálláson. A háborús Európa térképén az új rendet tervezgetik, amely a szövetségi hűség ellenében további gyarapodás reményét kelti a kormányzóban. 1941 áprilisa még nem háború, még csak szerződésszegés. Egy örök barátsági szerződésé, amelyet néhány hónapja kötöttek. Teleki Pál miniszterelnök öngyilkosságával tiltakozik, de a csapatok megindulnak dél felé. 1941. június 22-e. Hitler szerződésszegése már totális háború. Rátámad a Szovjetunióra, abban a biztos hitben, hogy néhány hét alatt leigázza Moszkvát. A német vezér ekkor még nem kívánta kifejezetten a magyar részvételt. Persze Horthy, hogy magát tisztára mossa, másként emlékezett 1953-ban megjelent emlékirataiban. "Közöltem, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy Oroszországnak, méghozzá minden kihívás nélkül hadat üzenjen." Negyven évvel ezelőtt, ezen a végzetes csütörtökön, derült égből érkezett hirtelen a kihívás: Kassát bombatámadás érte. Alig egy óra múlva Bárdossy László miniszterelnök jelenti Horthynak: Kassát szovjet repülők bombázták. Másnap Bárdossy a parlamentben bejelenti: "a Magyar Királyi Kormány megállapítja, hogy a Kassát ért orvtámadás következtében Magyarország és a Szovjetunió közt a hadiállapot beáll." Volt egy szemtanú, akire Horthy, bár nem pontosan, de így emlékezik: "kassai repülőtér parancsnoka írásban jelentette Bárdossy miniszterelnöknek, hogy ő saját szemével látta, hogy a bombákat német repülőgépek dobták le. Időközben a hadiállapot már beállott. Ezért aztán Bárdossy Krúdy ezredest hallgatásra intette és figyelmeztette, hogy ellenkező magatartása rá nézve kellemetlen következményekkel járhat." Bárdossy ekkor még nem gondolta, hogy alig négy év múlva, mint háborús bűnös, megbilincselve várja majd a népbíróság ítéletét. Hogy felelnie kell 1941. június 27-ért is. Mert azt tudta, hogy a kassai provokáció ürügy egy olyan ország ellen, amely jó szándéka egyik jeléül néhány hónappal ezelőtt ünnepélyes keretek között visszaadta a 48-as Honvédzászlókat. Akkor, mint külügyminiszter, ezt írta képmutatóan Molotovnak küldött levelében: "Ebben az eljárásban értékes jelét látom a jó szomszédi viszony fejlesztésére irányuló akaratnak." S alig három hónap múltán sietve jelenti be a hadiállapotot a Szovjetunióval. Az országgyarapító rablópolitika, a Hitlerhez való hűség egyenes folytatása ez. Az ár: több mint kétszázezer magyar katona élete. Megindul, vonul a magyar hadsereg, de a könnyű győzelem csak ábránd. Egyre több és több áldozatra van szükség. 1941 végén egy különös tudósítást közöl a Váci Hírlap. Igaz vagy sem a hír, de jellemző: Matuska Szilveszter a fronton. Matuska Szilveszter neve ismét az újságokba kerül. "A minap hívatták a fegyház igazgatójához. Maga kérvényt adott be az igazságügyminiszterhez, hogy kimehessen az orosz frontra? Igen. Én robbantási szakértő vagyok, ezért használni akarok a bolsevikokkal szemben." [dr. Juhász Gyula történész]: "Az, hogy itt mindent benőtt a gaz, talán erőltetés nélkül is szimbolizálja, hogy az a történelem, amelyhez kapcsolódik a biatorbágyi vasútrobbantás és valamilyen szálon a II. világháború is, véglegesen elmúlt a magyar történelemből, egy lezárt történelmet szimbolizál."

Kivonatos leírás: