Elhangzó szöveg: A Pest megyei Dány lakóinak többsége, mint mindenütt a mezőgazdasággal foglalkozók, manapság is korán kelők. Munkájuk sajátossága megköveteli, hogy a helyi kereskedelem alkalmazkodjék ehhez az életmódhoz, és ne fordítva. A dányiaknak is örökös bosszúságot jelentett, hogy az üzletek nyitva tartása nem követte a többség életritmusát. Mire a boltok kinyitnak, a dologidő már javában tart a földeken és a bevásárlás bizonytalanságai sok kellemetlen percet okoznak. Irdatlan ügyirathalmaz bizonyítja, hogy a dányiak szüntelen protestálása a kenyérellátás megjavítására évekig hiábavaló volt. Az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalattól rendre csak elutasító válaszok érkeztek, mondván: elavult gépkocsiparkjuk miatt nem tudnak a helyzeten javítani. Szívesen fogadta tehát a tanács egy helybeli asszony, Gódor Lajosné ajánlkozását egy kisebb tej- és kenyérbolt megnyitására. Az engedély és a csöppnyi bolt rögvest meg is született, és a reggelente kenyérért igyekvők sora bizonyította is létjogosultságát. Volt azonban, aki nem örült. Halljuk, mi aggasztja a szomszédvárat! [boltvezető]: "Kihatással van a boltegységünkre. Az meglátásom szerint ebbe a hónapban már százezer forint forgalomcsökkentést idéz elő nekünk az egységbe. (…) Szükségét nem találtam volna, ha a sütőipari vállalat nem ilyen ellátásba részesíti a községünket, és ez azért váltotta ki ezt a nagy csökkenést az egységünkbe, mert bizonyára az a vevő, aki átmegy kenyeret vásárolni, akkor más egyebeket is megvásárol." [dr. Fabó István tanácselnök]: "Az ÁFÉSZ-nak nem tetszett, a Galgavidéki ÁFÉSZ igazgatósága, hát, kicsit neheztelt ezért ránk, ezt szóvá tették gyűléseken is, hogy mér’ adtunk javaslatot a maszek bolt megnyitására. Hát, mi azt mondtuk, hogy ezzel is próbáltunk a kenyérjavítás gondján javítani, és úgy véltük, ez a nagy bolttól, az ÁFÉSZ boltjától nem nagy forgalmat von el, viszont a lakosság ellátásába, kenyér-, tejellátásba valamint mégis csak segít." [Gódor Lajosné]: "Turáról hordjuk a kenyeret, öt órára lehet érte menni, fél 5-kor-negyed 5-kor kelünk, a férjem akkor megy kocsival és 6 órára itt van a friss kenyér, aminek örülnek is az emberek, van is forgalom, mᒠakkor várják a kenyeret." A váratlan konkurencia megjelenésére, akár a csodákban, a sütőipari vállalat is összeszedte magát, és egy darabig reggelente időben érkezett az ÁFÉSZ boltjába a friss kenyér. De, mint minden csoda, ez is csak három napig tartott. A régi rend sajnos visszaállt, és manapság legjobb esetben 10 óra körül érkezik meg, többnyire már szikkadtan, a kenyér. Az igazi csoda az volna, ha a kenyérgyár és az ÁFÉSZ olyan kapcsolatot tudna teremteni egymással a lakosság érdekében, mint amilyenre a maszek pék és kereskedő képes volt. A dolgozók ugyanis joggal várják el igényeik pontos és színvonalas kielégítését.

Kivonatos leírás: