Elhangzó szöveg: A Földközi-tenger másik oldaláról ismét hadijelentések érkeznek. Az izraeli légierő amerikai gyártmányú harci repülőgépei szinte nap mint nap bombázzák a dél-libanoni Szidón kikötővárost. Az özvegyasszony, ki tudja hányadszor, újra fedelet keres gyermekeinek. [beszélgetés egy helyi asszonnyal]: " – Déli irányból jöttek, több hullámban támadtak. Már én is rájuk ismerek, Phantomok meg F-16-osok húztak az égen. Mindenfelé sebesültek jajgattak, a szomszédom vállát érte egy szilánk, a nénje ott haldoklott a ház előtt. A szobába, ahol sógornőmmel laktunk, gépfegyversorozat csapott. A gyermekek emeleti szobája teljesen elpusztult. – Mit gondol, mikor lesz vége? – Annak csak Allah a megmondhatója." Bejrut, a főváros évek óta ostromlott erőd képét mutatja. Július elején megcsillant a remény, hogy egy nemzet megbékéléssel véget vethetnek a válságnak. Az utóbbi idők legnagyobb légitámadásai azonban meghiúsították ezt a reményt: a bombák nemcsak százak életét oltották ki, de lehetetlenné akarják tenni a rendezést, a kibontakozást. A palesztin mentőszolgálatra, Nyugat-Bejrut kórházaira hatalmas feladat hárul: csökkenteni a fájdalmat, segíteni a bombázások áldozatain, mindenekelőtt a gyermekeken. Az önfeláldozó orvosok és ápolók legnagyobb jutalma, amikor a legkisebbek arcán megjelenik az első tétova mosoly. A tragédiák elkerülhetetlenek: ennek a fiatal diáknak súlyos vérveszteséget és leküzdhetetlennek látszó fertőzést okoztak a gyomorba fúródott repeszek. Ők is megsebesültek, nemsokára felépülnek. Folytatni akarják és fogják a harcot. A nehéz és áldozatos küzdelmet, amely hitük szerint bizton elvezet törvényes jogaik valóra válásához, független államuk megteremtéséhez.

Kivonatos leírás: