Elhangzó szöveg: A jelenből ismét a múlt felé fordulunk. Folytassuk a negyedszázada történt drámai események felidézését! [Kádár János]: "Emlékszem, hogy 1956. november 2-án az egyik kapitalista lap a délutáni kiadásba ilyen ökölnyi betűkkel azt írta, hogy "Lehetséges, hogy holnap reggelre megszűnik a Magyar Népköztársaság!" Hát ők ezt várták. Másnap reggel. Hát, most nézzék meg a valóságot!" Ezek a filmkockák 1956 őszének véres valóságát tárják elénk. A Köztársaság téren nyolc fegyveres csoport tagjai gyülekeznek a budapesti pártház ostromára. Az alvilág jól ismert figurája, Tuskólábú, már alezredesként intézkedik. Maléter Pál, az új honvédelmi miniszter nem fukarkodik a rangokkal. Tankok tüzelőállásban, az orvlövészek pedig az Aida sisakjaiban, melyek az Erkel Színház kifosztott kelléktárából valók. Amikor a többórás, egyenlőtlen tűzharc után a védők feladják az ellenállást, huszonhármukat gyilkolják meg bestiálisan, bár John Sadovy, az amerikai LIFE magazin fotóriportere, "a nyugat hiteles szemtanúja" ötvenegyről tesz emittést az angol David Irving nemrég megjelent könyvében. Íme, az idézetek. "A csőcselék fosztogatva és rombolva zúdult be a súlyosan sérült épületbe. Köztük volt Husi is, egy ismert pesti prostituált. Aztán egy Kirk Douglas-hez hasonlító tisztet fogott el a tömeg. Megvetően nézett akkor is, amikor agyonlőtték. Egy fiatal lányt vízbe folytottak, akár egy középkori boszorkányt. A revolverhősök akciói közben szüntelen kattogtattam gépeimet, de aztán hirtelen nem tudtam többé fényképezni, mert könnyek borították el szemeimet. Három évig voltam a háborúban, de ott sem láttam annyi borzalmat, mint itt." A pártház többször kér segítséget a miniszterelnökségtől. Nagy Imre láthatólag elégedetten tekint a világba és semmit sem tesz. Ha időben fellépnek az ellenforradalom két fő fészke, a Corvin-köz és a Kilián laktanya ellen, sok véráldozatot lehetett volna megtakarítani. A vidéki helyőrségekből érkezett erősítések készek voltak a rohamra, ám Maléter tábornok megálljt parancsolt. Az ország házában sokféle törekvés összpontosult. Vannak, akik a régi utat keresik, vannak, akik az ujjakat. Közben egyre fokozódik az ellenforradalmi kezekbe került sajtó nyomása. Kritikus napok a Közel-Keleten is: a szuezi háború. Nagy Imre azok közreműködését keresi, akik bombazáporral árasztják el a Port Saidot és fegyverekkel akarják visszaszerezni előjogaikat a Szuezi-csatornán. Az angol-francia-izraeli támadás későbbre tervezett időpontját előbbre hozzák, hogy így használják ki a magyarországi ellenforradalmat. Végre fénysugár a sötétségben: a november elsejéről másodikára virradó éjszakán Kádár János, Münnich Ferenc és mások, miután szakítottak Nagy Imre áruló csoportjával, elhagyják Budapestet. Útjuk Szolnokra, a Megyei Tanács patinás épületébe vezet, ahol ma emléktábla hirdeti, hogy itt alakult meg a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány. Ebben a szobában fogalmazták meg a kormány első felhívásait. November 4-ének reggelén országszerte hallhatták a jólismert hangot [Kádár János és Münnich Ferenc rádióbeszéde, részletek]: "Magyarok, testvérek, hazafiak, katonák! Ütött a cselekvés órája. Megvédjük a munkások és parasztok hatalmát, a népi demokrácia vívmányait! Rendet, biztonságot és nyugalmat teremtünk hazánkban. A nép és haza érdekez az, hogy erős kormánya legyen. Olyan kormánya, mely alkalmas arra, hogy kivezesse az országot súlyos helyzetéből. Mi ezér’ alakítottuk meg a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányt. Katonák és tisztek! Fegyverezzétek le az ellenforradalmi bandákat! Vállvetve harcoljatok munkástestvéreitekkel közös ügyünkért, népi demokratikus rendszerünkért! A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány erre a harcra hívja fel a magyar haza minden önzetlen fiát. Miénk az igazság, győzni fogunk!" "Dr. Münnich Ferenc a mikrofonál." "Honfitársaink! Bejelentjük, hogy 1956. november 1-én kezdeményeztük a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakítását. Nem nézhettük tovább tétlenül, hogy az ellenforradalmi terroristák és banditák állati módon gyilkolják legjobb munkás és paraszttestvéreinket. Magyar dolgozók, honfitársak, munkástestvéreink, elvtársak! Felhívjuk népköztársaságunk minden hű fiát, támogassák a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány minden intézkedését, egész népfelszabadító harcát!" Ismét a korabeli híradó tudósításaiból [korabeli propagandafilm, archív részlet]: "A nyugat-európai jobboldal dühödten veszi tudomásul a magyarországi fordulatot. Reakciós suhancok Párizsban és Rómában megrohanják a kommunista pártok székházait." Akadnak jócskán gyújtogatók és bujtogatók. [rádióbemondó]: "Itt a szabad Európa rádiója, a szabad Magyarország hangja. Az Egyesült Államok és Anglia máris közölték azon szándékukat, hogy befogadják a hazájukból elüldözött magyarokat. A művelt Nyugat szíve értetek dobog és nem hagy cserben benneteket! Budapest végelgyengülésben szenved. A magyar fővárosban hosszú időre megállt az élet. A kapuk tárva-nyitva előttetek. Meneküljetek a moszkovita rabságból! Válasszátok a szabadságot, gyertek, gyertek!" Egy pünkösdi királyság novemberi letűnése: Mindszenty József a budapesti amerikai követségen keres menedéket. Átmenetinek szánt ott tartózkodása tizenöt évig terhelte a magyar-amerikai kapcsolatokat. A milliók gondját azonban a sebek begyógyítása, a gyors konszolidáció képezi. A zavarkeltők, sztrájkra bujtogatók hamar elszigetelődnek. Megindul a munka. Az ország vérkeringése. A néphatalom, megszabadulva a hibáktól és torzulásoktól, szilárdabbá válik. Megteremtődnek az igazi újrakezdés feltételei. Az 1957-es tavaszi Országgyűlés bizalmat szavaz a fél éve hivatalban lévő Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak. Elsőnek az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István szólal fel. [Dobi István, Magyar Filmhíradó 1957/21, részlet]: "Súlyos sebeket szenvedtünk az ellenforradalomban, de talpra álltunk, és a nép között ezer meg ezer jelét látjuk annak, hogy a hibákból nemcsak mi tanultunk. A nép is tanult, és velünk együtt elhatározottan szembeszáll a haladás belső és külső ellenségeivel, és szilárd elhatározottsággal építi tovább a szocializmust." Részlet Kádár János kormányelnöki expozéjából [Kádár János, Magyar Filmhíradó 1957/21, részlet]: "Mikor mi azt mondjuk, hogy a magyar nép a szocializmus ügyét megvédelmezte, ez szentírás elvtársak. Mert itt szóba került sok mindenféle történelmi érdek, de azt meg kell mondani elvtársak, a történelmi érdem azé a magyar munkásosztályé (...) amelyik 1918 ősze óta a néphatalomér' harcol, vért áldozott ebben a harcában, de ettől a céljától soha nem tágított. (...) Nincs közöttünk olyan, akire csodálattal nézhetnénk. Ez lehet, hogy baj, de azt hiszem, hasznos is, mer' emberi közelségbe kerültünk..." Emberközelben. Ez jellemzi a képet 1957. május 1-én is. Az utcákat és a tereket, amelyek még nem is olyan régen annyi szörnyűséget láttak, a jövőben bizakodó, cselekvésre kész tömegek vették birtokukba. Akik saját tapasztalataik alapján élték át a történelem kemény leckéjét és most jelenlétükkel is bizalmat szavaznak az MSZMP politikájának. S az utca, a tér, a város és az ország ismét azoké, akik kezükbe vették sorsuk alakítását. [Kádár János]: "A Magyar Népköztársaság él, sokkal erősebb, mint annak előtte volt, fejlődik és előre halad tovább a maga választotta történelmi úton, a szocializmus útján." Negyedszázad telt el a véres ősz óta. Nagy idő. Elég arra, hogy megtett útjával, eredményeivel, gondjaival és küzdelmeivel megméressék és igaznak találtassék.

Kivonatos leírás: