Elhangzó szöveg: Közlekedni mindig kell. Ez a heti témánk. Ha az akadozó természet hosszúra is nyújtja a meleg őszt, eljön a tél, télre tavasz, majd nyár. S az élet lüktet az utakon. Az ország érrendszerének is nevezik az utak egymásba fonódó szövevényét. Amerre az új utak haladnak, települések, sorsok változnak. [Hegyi Kálmán KPM közúti főigazgató]: "Egy országnak úthálózatra azér’ van szüksége, hogy a nemzetközi és hazai személy- és áruszállítási igényeket ki tudja elégíteni. Ez sterilen, műszakilag megfogalmazva az igény. Van ezen kívül, ő, szociológiai jellegű, emberi jellegű, ő, igény is, nevezetesen az embereknek egymáshoz, más családokhoz, ő, való kapcsolatához szükséges, hogy közúthálózattal rendelkezzék az ország, különösen ma, amikor ötnapos munkahétről beszélünk, egyre gyakoribbak a mozgásigények és az egymástól messzebb, ő, került családok már több mint egymillió személygépkocsi segítségével találkozhatnak. Amikor egy új utat épittünk, akkor néhány embert kellemes, néhány embert kellemetlen helyzetbe hozunk. Amikor valakinek a házát ki kell sajátittani, mert azon a területen kell átvezetni az utat. Ugyancsak kellemetlen, hogy ha egy eddig megszokott, talán kisebb kapacitású út elkerül egy települést és többet köll gyalogolni vagy tömegközlekedési eszközökre átszállni." Balatontól jövet-menet hajdanán útba esett a nevezetes Stop presszó, az autósok kedvelt megállója. Azután elkészült az M7-es autópálya, elszívta a forgalmat és a vendégeket. Évekkel ezelőtt sohasem volt elég a parkolóhely, mostanság tökéletes magány kísérheti a netán stoppoló kocsit. Székesfehérvár életében ez szerencsére nem jelentett kötelező megállást, tranzitvárosból igazi idegenforgalmi csomópont lett. Új úticélokkal és látványosságokkal. Az utak közelítenek és távolítanak, örömöt okoznak és gondot jelenthetnek, néha még zsebekig és pénztárcáig is elvezethetnek. Martonvásár belterületét elkerülte a sztráda, de a község határában szinte kettévágta a szőlőhegyet. Néhány tanyasi jellegű otthont is fel kellett áldozni az országos érdekek oltárán. A lakók új házakba költöztek, de vajon elégedettek vagy elégedetlenek ezzel a cserével? [idős asszonyok]: "A ház nagyon jó, megfelel, de a terület az nem! Megmondom mér’. Mer’ ugye állatot itt tartani nem lehet. Ott rengeteg baromfi volt. Ötven liba, ötven kacsa, rengeteg baromfi, ami vót, disznó, anyadisznó, tehén vót, itt meg semmit se lehet tartani, csak ezt a kis csirkét vagy tyukot." "Én nagyon meg vagyok elégedve. A másik nagyon rossz volt, már ránk szakadt volna, és örültem, hogy kaptunk egy újat." Csak ne hozna magával az út annyi új rubrikát a halotti anyakönyvekbe. Látjátok feleim szemetekkel, könnyelműen és szabálytalanul közlekedünk! - így szólhatna egy korszerű halotti beszéd. Ezt a mentőállomást korábban meg akarták szűntetni. Az új út és a forgalom fellendülése nélkülözhetetlenné tette. Hazaiak és külföldiek várják az új idegenforgalmi főútvonal elkészültét. Másutt összehoz, itt oszt: Tatabányán nehéznek tűnik szabályosan átmenni a városból a kedves hegyoldali bányász üdülőtelkekre. Remélhetőleg azonban ennek is módját lehet majd találni, inkább előbb, mint utóbb. A betoncsíkok a közellátás nélkülözhetetlen futószalagjai is. Példánkban a fóliasátortól közvetlenebb kapcsolatot biztosítsanak a Bosnyák téri piaccal és Vásárcsarnokkal [kistermelő]: "Zöldségtermeléssel és fóliákbá, ezzel foglalkozunk, nagyon örülünk neki, hogy az M3-as út megépült, mivel hogy nagyon közel hozott bennünket a fővárossál, mᒠaz út le ván rövidítve, és így az árunkot kényelmessen tudjuk Pestre szállittáni piácrá. Hunyadi piácrá hordom az árúmot, ott van egy stándunk, ott szokunk árúlni." A háztáji út és a szövetkezeti út itt sem ellentétes és az ÁFÉSZ is nézi az új térképet. [Bolbás Mihály ÁFÉSZ főoszt. vez.]: "Szövetkezetünk olyan kedveztő helyzetbe került az M3-as út megépítésével, hogy a bagi leágazásnál egy területtel rendelkezünk, amellyet, megítélésünk szerint, Budapest lakósságának hétvégi pihenőhelyéül ki tudnánk alakítani." A festői környezetben kiérdemesült vízimalom pihen. Akár romantikát sugárzó fogadónak kínálja magát. Az őspark minden évszakban várná látogatóit, és a tervek között szerepel egy kis kemping létesítése, a tó adta üdülési lehetőségek kiaknázása. Az új út "árvája" a Kisbagi csárda lett. Megcsappant a vendégsereg és a két vállalkozó szellemű fiatal bérlő reális számvetést készít. [Imets László]: "Pillanatnyilag ma már a 30-as út forgalmára tudunk csak számítani, hát lényegébe itt a környékbeli Gödöllő, Aszód vendégeire. A sztráda megépülése az lényegesen elvitte a forgalmat, körülbelül a 75%-át elvitte. Hogy ha ezt a telet ki tudjuk húzni, hogy így fejezzem ki magam, akkor sikerül összehoznunk különböző programokat, műsorokat, lovagolási lehetőséget, akkor nagyon nagy lehetőségek vannak az üzletbe. MI csináljuk a padokat, mi csináltuk az asztalokat, a konyhafelszerelést, gyakorlatilag mindent. Az az eredeti tervünk, hogy a felső tetőteret beépítjük és körülbelül egy olyan tíz szobát ki tudunk alakítani és akkor penziósítjuk az egész csárdát." Vagyis nem árt, ha a forgalom mellett megindul az agyunk is. Történelmi városmagok, kinőtt utcák is gyakran adnak témát töprengésre. [Zámbori Ferenc Megyei Tanács o. v.]: "Ismeretes, hogy Egerben a 25-os út városi átkelési szakasza a szűk belvároson keresztül haladt, amellyet védenünk kell és ezekben a szűk utcákban olyan rongálódást tett a forgalom és olyan nagyfokú volt a levegő szennyezettsége, amelyet már tovább nem lehetett eltűrni, ez a nagy, dinamikus terhelés tönkretette volna az épületeket és hosszabb távra nem tudtuk volna az utókor részére ezt megőrizni. Ugyanakkor a levegő szennyezettsége mintegy hússzorosa volt már a megengedettnek. Ezért intézkednünk kellett, nem egy holt várost akartunk kialakítani, nincs tiltva a belvárosba való behajtás, bármilyen gépjárművel, azonban érvénybe lévő KRESZ-táblákkal olyan zsákutcarendszert alakitottunk ki, amely lehetetlenné teszi a belvároson keresztülhajtást. Várakozni tilos azokban az utcákban vagy utcarészeken, ahol bevásárlás is van és áruszállítás is van, és megállni tilos ott, ahol nincs ilyen bevásárlási lehetőség." A legészszerűbb megoldásnak azonban a belváros kikerülése látszott, a székesegyház mögött új, széles utakon. Volt már nehezebb feladat Eger történetében, s a dicső ősök még a török hadakat is terelőutakra irányították, megvédték városukat. [Hegyi Kálmán]: "Magyarország úthelyzete az ország gazdasági helyzetét, erejét, teherbíró képességét figyelembe véve, hálózatsűrűség szempontjából megüti a közép-európai átlagot, teherbírása szempontjából lehetne erőssebb is, gyorsforgalmi úthálózat szempontjából egy kicsikét a szomszédos országok átlaga alatt van. Hát most azon fáradozunk, hogy azért minden nehézség ellenére az autópálya-hálózatot tovább építsük, így az M1-es úton 1985 végéig 2x2 sávval Tatabányáig kész leszünk, az M3-as úton Gyöngyös elkerülését is figyelembe véve, tehát Gyöngyösvisontáig készen leszünk, itt van elöttem egy térkép: 1945-ben úgyszólván alig volt állandó burkolatú utunk és 1980-ra pár száz kilométer makadámút és néhány kilométer földút kivételével minden utunk burkolt és portalan." Jó utat és jó utakat!

Kivonatos leírás: