Elhangzó szöveg: Afganisztán. Kevés országnév keltett fel az elmúlt években ennyi szélsőséges indulatot a nemzetközi politikában. A "világ teteje" a Hindukus hegyvonulat körül elterülő ország tizenhétmilliós népességű, hazánknál hétszer nagyobb, fővárosa, Kabul madártávlatból. És a csúcsforgalom közelből. Az érvényben lévő, régi afgán naptárak még 1360-at mutatnak, de ezek a lelkes fiatalok már 1981-et írnak. Az ország életében bekövetkezett nagy fordulat két dátumhoz kötődik. 1978 áprilisában győzött a nemzeti demokratikus forradalom. Ezért viseli április 27-ét címében is az újság. 1979 decemberében pedig megkezdődött ennek a forradalomnak második szakasza. A Nemzeti Hazafias Front alakuló kongresszusa a széles népi egység céljait hirdette meg. "Dolgozzunk együtt!" hívta fel honfitársait otthon és külföldön Babrak Karmal, "hogy valóra váljanak az afgán nép sok évszázados álmai." A kongresszus síkra szállt annak érdekében, hogy engedjék végre békében élni az afgánokat. Hiszen a szomszédos Pakisztánból és Pekingtől Washingtonig folyik a beavatkozás, a lélektani hadviselés. Nem egy nyugati lap azt állítja, hogy a kabuli utcák percenként véres összetűzések színhelyei. Egy keleti főváros életének legbiztosabb mércéje a bazár és a piac. Mozgalmasságában nincs hiány. Az alkura kínált áruk mennyisége kielégítő. A kukorica is a parázson, eredeti kabuli recept szerint. És ismert nyugati receptúra szerint dolgoznak a konszolidáció ellenségei. Az afgán hadsereg gyűrűvel veszi körül éjszakánként a fővárost, nem ok nélkül. A csomagtartó rejtekéből előkerülnek a fegyverek, egy terrorista csoport utánpótlása. Az elfogottak vallomásai nyomán lehetett rajtaütni a pakisztáni Pesavarban kiképzett ellenforradalmárok főhadiszállásán, egy hajdani erőd pincéiben. Kemény küzdelemben kell felszámolni azokat a különítményeket, amelyeket nyolcvan pakisztáni táborban készítenek fel amerikai és kínai kiképzők közreműködésével, hogy átdobják őket a határon. A foglyokat alapos vizsgálatnak vetik alá, hogy a főkolomposokat külön válasszák a sokszor megtévesztett vagy erőszakkal harcba kényszerített emberektől. Egy kis arzenál a zsákmányolt fegyverekből. Egyiptomi géppisztolyok, kínai aknák, japán rádiók, amerikai eredetű vegyi anyagok éppúgy találhatók, mint a nemzetközi fegyvercsempészet jól ismert árui. A bíróság előtt a kairói születésű Mahmud Zilanin, aki az amerikai hírszerzés, a CIA iskolájának elvégzése után Afganisztánban bukott meg a gyakorlati vizsgán, alaposan gyarapítva a bűnjelek számát is. Ezt az iráni származású zsoldost ejtőernyővel dobták le Afganisztán felett, egy felségjel nélküli repülőgépről. Az időzített bombák és aknák szakértője volt, és nagy várakozásokat fűztek kártevő tevékenységéhez. Az afgán paraszt egy másfajta csatát vív: a természet mostoha feltételeivel a megélhetésért. Az ország területének jórésze meredek hegy és szikes sivatag, a vékony termőföldeket pedig sokszor elmaradott eszközökkel művelik. A földnélküliek három dzarib (sic!), vagyis több, mint egy hektárnyi földet kaptak a reform során, de ez önmagában kevés. Fokozatosan szerszámokhoz, s ami legalább olyan fontos, tudáshoz jutnak. A forradalom előtt a lakosság kilenc tizede nem jutott el a betűvetés elsajátításáig, ma önkéntes tanítók oktatják az idősebb és fiatalabb nemzedékeket. Nem az úr ír, a fellah ír. Neki vagy a fiainak és unokáinak épülnek az első lakások a szovjet segítséggel létesített házgyárból. Afganisztánnak ma még szerény az ipara. Az ENSZ-statisztikák a világ huszonöt legszegényebb állama közé sorolják, de bebizonyosodott, hogy nyugodt körülmények között gyors ütemben lenne képes elmaradottságát felszámolni. A régi afgán közmondás szerint a legmagasabb hegy tetejére is vezet út, csak meg kell találni azt. A Nemzeti Hazafias Front kongresszusán Babrak Karmal, ezért javasolta, hogy kezdődjenek tárgyalások Afganisztán, Pakisztán és Irán között, akár az ENSZ bevonásával. Ha megszűnik Afganisztán veszélyeztetése és nemzetköz biztosítékok kizárják annak felújulását, akkor megszűnnek az okok, amelyek következtében a kabuli kormány szükségesnek tartja egy korlátozott szovjet csapatkontingens állomásoztatását az országban. A hivatalos kormányjavaslatba is foglalt afgán kezdeményezés feladta a leckét, de az igazi válasz késik. Az átdobott ügynökök pedig nem válogatnak az eszközökben: még ezeket a kedves, önfeledt iskolásokat, diáklányokat is célba vették. Óriási felháborodás fogadta a hírt, hogy az Enqelab liceumban amerikai gyártmányú idegbénító gázt alkalmazott egy terroristakommandó. Miközben a Nyugat a Szovjetuniót rágalmazza, ellenforradalmár csoportok használnak vegyi fegyvereket. Néhány diáklánynak a gyors orvosi segítség nem volt képes megmenteni életét. Sokan szenvedtek súlyos sérülést. Hasonló merényletet készítettek elő a kabuli Ariana leánygimnázium ellen, a fővárostól húsz kilométerre pedig lángszórókkal égettek ki egy tanintézetet. Egyelőre hiányzik a tető, a falak csupaszak, de az oktatás tovább folyik. A terror a tanítókat is nem egyszer fenyegeti, mégis kitartanak posztjaikon. Az idén új honvédelmi törvényt fogadtak el Afganisztánban. A sorkötelezettség a huszonkettedik életévnél kezdődik, de sokan önként jelentkeznek a fiatalabb korosztályokból. A katonaélet ma sem könnyű az országban, s a haza hálás az áldozatvállalásért, az érettségizett önkéntesek szolgálatuk után például vizsga nélkül jelentkezhetnek az egyetemre. Amikor egy-egy körzetet megtisztítanak a terroristáktól, tanúi lehetnek a lakosság érzéseinek, mit jelentett megszabadulni a lidércnyomástól. Konszolidáció és kenyér. Az új gazdák és a szövetkezetek biztosítják az élelmiszert annyi szűkös év után, sőt Afganisztán mind jobban bekapcsolódik a nemzetközi kereskedelembe is. A közlekedés főként a közutakon bonyolódik, hiszen Afganisztánnak korábban mindössze egy öt kilométeres vasútvonala volt. Az áruszállító gépkocsik állandóan úton vannak. De mivel akadnak útonállók, az autókonvojok előtt páncélosok biztosítják a közlekedést. A Salam Can, a Béke Háza üléstermében Babrak Karmal azokról a lehetőségekről szól, amelyek Afganisztán előtt állnak, és a hallgatóság szinte keresztmetszetét adhatja az afgán társadalomnak. Eddig hetven nagyobb létesítményt adtak át, mindenekelőtt a Szovjetunió közreműködésével és további hatvan objektumot most építenek. Köztük vannak az első kisebb gépipari és műszeripari üzemek, amelyekhez hazai szakember-utánpótlást képeznek ki, de fokozatosan hasznosítják az ország sokat ígérő nyersanyagkincseit és energiakészleteit, főként a földgázmezőket. A hajdani sivatagon hétszáz kilométer hosszú új út vezet át, közvetlen kapcsolatot biztosít a vegyipar fellegváraihoz, a Magli erőműhöz, az öntözőművekhez, mezőgazdasági raktárakhoz. Afganisztánnal nem keveset foglalkoznak ma a világban, de gyakran torzító tükörben nézik. A híradó kamerája előtt az afgán valóság villant fel, bíztató és néha még gondokra utaló képeivel.

Kivonatos leírás: