Elhangzó szöveg: Ma már történelem. Új tavaszi seregszemle egy nagy megrázkódtatás után. 1957. március 21-én az Erkel Színházban Komócsin Zoltán beszélt. [Komócsin Zoltán archív szinkron]: „Kedves elvtársak! Jelentjük, hogy zászlót bontott, megkezdte szervezeteinek kiépítését a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség.” Az ígéretes újrakezdés gyors ütemben ment végbe. A huszonöt esztendővel ezelőtti első KISZ-tagok azóta szülők és nagyszülők lettek, de életre szóló emlékként őrzik magukban azokat a mozgalmas napokat. Barátok és harcostársak bátorító üzenetét tolmácsolták a világ minden tájáról. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség köszöntését Bruno Bernini, a szervezet akkori elnöke adta át. Nehéz feladatok álltak a fiatal nemzedék előtt: egy új típusú mozgalmi munka megindítása, a szocialista építés folytatása megszabadulva minden torzulástól, az ellenforradalom maradványainak leküzdése. Sokan szolgáltak közülük a karhatalom soraiban, közülük avatták ezen a 25 év előtti tavaszon az új tiszteket. De voltak, akik nem folytathatták ezt a szolgálatot. Várkonyi György, a Köztársaság téri pártház védőinek parancsnoka életét áldozta a néphatalomért. A kis asztalon még hónapok múlva is teríték várta, a szülői fájdalom perelt a változhatatlannal is. Mártír fiuk névadó lett, a hajógyári KISZ-esek szervezete vette fel nevét. [Eskü szinkron: „Várkonyi György KISZ-szervezet tagja elvtársaim előtt fogadom, hogy a Párt és a KISZ zászlajához mindenkor hű leszek, tudásommal és munkámmal becsülettel szolgálom népünk, pártunk, szocialista hazánk ügyét.” S a fiát gyászoló anya azokhoz szól, akiket fiainak és leányainak érez a nagy családban. [Várkonyiné szinkron]: „Kedves fiaim! Ezt a szalagot kötöm zászlótokra és magasan lobogjon és hirdesse a ti akaratotokat, s legyetek hűek e zászlóhoz.”

Kivonatos leírás: