1982. június
Magyar Filmhíradó24.
100 éve született Georgi Dimitrov 1290 megtekintés, 0 hozzászólás, 1 megosztás
Több filmhír ebből a híradóból:
1

Adatlap

Inzertszöveg: Dimitrov 100 éves (Munkatársak: Kolonits Ilona, Kiss I. György, Tiborné, Nádasi László)
Elhangzó szöveg: A fiatal város címere jólismert itthon, és a nagyvilág számos pontján. Kazincbarcika is tevékeny részese a testvérvárosok mozgalmának. Különösen szoros szálak fűzik ahhoz a bolgár településhez, amely életrajzában annyira rokon a magyar vegyipar fellegvárával, és amely nevében a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának, Georgi Dimitrovnak emlékét őrzi. (A Dimitrov brigád tagjai szinkron]: „– A Borsodi Vegyi Kombinát házi nyomdájába 9 éve alakult meg a Georgi Dimitrov szocialista brigádunk. Azért kapta ezt a nevet, közös beleegyezéssel, mivel Georgi Dimitrov is munkásként nyomdába kezdte. A szocialista brigád tevékenysége a Vegyikombinát nyomtatványellátását és az információs anyagoknak a nyomtatását végzi. A brigád: – Gerőczi Imréné. – Tóth Tibor. – Czipa Józsefné. – Dancs István. – Radics Pálné. – Haraszti László. – Nemez Péterné. – Andó Ferenc. – Sonkoly István. Kazincbarcika Dimitrovgrad testvérvárosa, így ez kettős jelkép a brigád életébe. – Igaz, hogy elég régen, 3 éve voltam Dimitrovgradba. Hasonlít Barcikára, szintén a felszabadulás után indult óriási fejlődésnek. Először, mikor odaérkeztünk, akkor talán még meg is lepődtünk, hogy mintha Barcikán lennénk, hogy nézd már, itt is ugyanolyan nagy vegyi gyár van, csodálkoztunk is rajta. De utána aztán szépen végigvittek minket a városon és hát tényleg így, ahogy a képeket is nézem, hát nagyon szép volt minden, a Penopene park, akkor van egy ilyen kulturális ház, ahol a festménykiállítás volt, azt is megnéztük. Jó lenne még, hogy ha egyszer a brigáddal közösen el tudnánk menni, mer én, mint sportoló voltam kint régebben is. – Dimitrov születésének 100. évfordulója tiszteletére egy emlékkiállítást fogunk rendezni az általános iskolával és hát ezt mi nagyba fogjuk úgy segíteni, hogy a kartonokat, ilyesmit mi fogunk adni és valamint minden évbe megkoszorúzzuk Dimitrov szobrát az iskola előtti téren. – A Dimitrov-brigád naplóját én vezetem, mivel, hogy fiúk nem nagyon értenek hozzá és megpróbálom, hogy szép is legyen és tartalmas is. Hát, mindent, ami a brigádba történik, azt rögzítjük ebbe a naplóba. Hát, itt vannak különböző fotók, ebbe az évbe megjelent Dimitrovról egy bélyeg, ezt is bele fogjuk tenni a naplóba. Díjat is nyertünk.” Korai találkozás a munkával és a munkásosztállyal, a kovacsevci szegény falusi család gyermeke tizenhárom évesen szedőinas a szófiai nyomdában. Tizenkilenc esztendősen már szakszervezeti titkár és felveszik a Bolgár Szociáldemokrata Munkáspárt tagjai közé. Első lépéseit teszi a bolgár nagyipar, vele erősödik a munkásmozgalom. Dimitrov irányításával sikerrel végződik a nagy perniki sztrájk. A forradalmi irányzat megvívja harcát az opportunistákkal. Dimitrov a következetesen marxista tesznyákok egyik vezetője. 1911-ben részt vesz a szakszervezeti titkárok budapesti tanácskozásán. A ma már dokumentum értékű fotó a Népszava hét évtizeddel ezelőtti naptárában jelent meg. Személyes emlék a magyar fővárosból. A korabeli levelezőlap, amelyen néhány sorban feleségének küldött budapesti üdvözletet. Az élettársnak és harcostársnak, aki egy volt vele a küzdelemben, a szocialista jövőbe vetett hitben. A Dimitrov házaspárnak ritkán juthatott csak ki a pihenés pillanataiból. Dimitrov kénytelen katonaruhát ölteni az első világháborúban, a vérzivatarban az Októberi Forradalom jelenti a reményt. A háború után gyorsan peregnek az események Bulgáriában. Reakciós államcsíny, hősies, de levert népi felkelés, és Dimitrov emigrációba kényszerül. Bécsbe, majd Berlinbe vezet az útja. A legnehezebb próbatétel következik: Németországban a hitleri fasizmus ragadja magához a hatalmat, s az elnyomás szörnyű rendszerét valósítja meg. A nácik ürügyet keresnek a munkáspártok és a haladó mozgalom végső megsemmisítéséhez. Felgyújtják a Reichstagot, a német birodalmi gyűlés épületét. Két másik bolgár pártmunkással, Blagoj Popovval és Vaszil Tanevvel együtt letartóztatják és bűnrészességgel vádolják a Reichstag felgyújtásában. Elszigetelik a külvilágtól, megfosztják minden jogi segítségtől és személyén keresztül provokációra készülnek az egész nemzetközi kommunista mozgalom ellen. A fogságban éri a súlyos megrázkódtatás, szeretett feleségének korai halála is. Georgi Dimitrovot azonban nem képesek megtörni, a bolgár kommunista vezető harca megrázza és felrázza a világot. Személye az antifasiszta küzdelem jelképévé válik, s a lipcsei perben a fasizmus, a fasiszta hatalmasságok kerülnek a vádlottak padjára. Goethét idézi, hogy az embernek döntenie kell, üllő legyen vagy kalapács, s a dimitrovi szavak kalapácsként sújtanak le a fasizmusra. „Mi kommunisták – mondja Dimitrov a vesztőhely árnyékában – ma nem kevésbé eltökélten, mint az öreg Galilei, mondhatjuk: És mégis mozog a Föld!” A történelem kereke előre mozog és semmiféle pusztító rendszabállyal nem lehet feltartóztatni. A per kilencvenharmadik napján a vádlottak helytállása és a nemzetközi közvélemény tiltakozása nyomán a bíróság kénytelen elejteni a vádat. Dimitrovot különrepülőgép viszi Moszkvába, ahol testvéri szeretettel köszöntik a szovjet emberek. Dimitrov a friss levegőről beszél, amelyet végre belélegezhet. A szovjet fővárosban vele van édesanyja, Paraskeva anyó, aki a per idején világszerte szót emelt fiáért. Dimitrov ismét beleveti magát a munkába. A Kommunista Internacionálé hetedik kongresszusán főtitkárrá választják. Beszámolójában leleplezi a fasizmus lényegét és a kommunisták nevében az antifasiszta népfront létrehozását sürgeti. Sajnos nem mindenki értette meg az összefogás szükségességét, Európa és a világ drága árat fizetett a fasiszták által kirobbantott újabb világégés során. Dimitrov együtt a százmilliókkal saját veszteségét is gyászolta. A háború kisfiának, Dmitirijnek halálát követelte. A szovjet hadsereg felszabadító győzelme és a bolgár hazafiak fegyveres népfelkelése megnyitja az utat Bulgária felemelkedése előtt. Újjáépítés, s az új építése, amiben már személyesen is részt vesz a huszonkét esztendős kényszerű távollét után hazatért Georgi Dimitrov. Mindig ott az emberek között, s amikor az 1946-os népszavazáson győz az új államforma, a köztársaság első miniszterelnökévé választják. A pártkongresszuson egy szocialista Bulgária távlatait rajzolja meg. Nem kímélte magát, a gyertya két végén lángolt, s valósággal elégett a munkában, amely immár a beteljesülést jelentette. Amikor 1949-ben megbetegedett, a Szovjetunióban gyógykezelték, de az orvosok nem tudták megmenteni életét. Mély fájdalommal búcsúzott tőle második hazája, a Szovjetunió. Százezrek fejezték ki gyászukat az úton, a szülőföld felé otthon, a szeretett hazában. Georgi Dimitrov földi maradványait a Szófiai Emlék Mauzóleum őrzi, amelynek márványlapján sohasem hervad el a virág. Igazi emlékműve azonban a megváltozott és átformálódott Bulgária, a felnövekvő új nemzedék sora, amelyekben a dimitrovi eszmék testesülnek meg.
Kivonatos leírás:
Kapcsolódó témák: -
Szakmai címkék: -
Kapcsolódó helyek: -
Személyek: -
Nyelv:magyar
Kiadó:Budapest Filmstúdió
Azonosító:MFH_1982_24-01

Címkék

-

Hozzászólások

Ehhez a filmhírhez még nem érkezett hozzászólás.
Új hozzászólás (1000/0 karakter)
Ha a filmhírrel kapcsolatban szeretné közzétenni véleményét, kérjük,
regisztráljon, vagy lépjen be az oldalra.

Ez a weboldal sütiket használ

Sütiket használunk a tartalmak személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához. Cookie adatkezelési tájékoztatónkat itt találhatja meg.

Megértettem