Elhangzó szöveg: A Dél-budai látképbe szervesen illeszkednek a Budapesti Műszaki Egyetem épülettömbjei. Patinásan régi és korszerűen új tudományos műhelyek jelzik azt az utat, amelyet a kétszáz éves fennállását ünneplő intézmény megtett. Oktatási feladatai mellett mindig hozzájárult a műszaki újdonságok hazai alkalmazásához, ahhoz is, hogy a híradófilm megszólalhatott. (Részlet a Magyar Világhíradó 1933. februári számából, szinkron]: „– Elkészülni, bekapcsolni! – A magyar Chinotechnikai Társaság első előadóestje számára alig találhatott volna alkalmasabb tárgyat, mint Pulváry mérnök úr filmfelvevő készülékének ismertetését. Ennek a jelentősége a mi számunkra nem abban rejlik, hogy egy magyar mérnöknek sikerült egy nehéz technikai problémát megoldani, hanem abban, hogy a magyar filmgyártás a jövőben magyar eszközzel lesz előállítva.” Az előd, az 1782-ben alapított Institutum Geometrico Hydrotechnicum első tizenhét hallgatója latin nyelvű tankönyveket forgatott, hogy három esztendei képzés után elnyerje a „Geometer approbatus” címet. Az oktatás nyelve később magyarra fordult és az ipar fejlődése a földmérő és vízszabályozó mérnökök mellett mind több szakágazatban kívánta meg a hozzáértő műszaki értelmiséget. Átalakulások és költözések után az egyetem a századelőn foglalta el mai helyét. Az alapító rendelet, amelyet kétszáz esztendeje II. József, a kalapos király írt alá, célratörően és gyakorlatiasan határozta meg az új oktatási intézmény teendőit: „Mivel általában igen nagy szükség van földmérő, vízépítő és mechanikai tudományokra, de különösen a Magyar Királyságban és csatolt tartományaiban, ahol az előző századok annyi háborúja és viszontagságai után a birtokviszonyok igen zavarosak, igen nagy vidékek víz alatt vagy mocsarakká alakulva hevernek, a malomgátak rosszul vannak építve, a közutak elhanyagoltak, nyilvánvaló ezen tudományok oktatásának szükségessége.” Viszontagságokból és tennivalókból a későbbiekben is kijutott. Pest-Buda feltérképezése Budapest mai arculatának kialakítása elválaszthatatlan munkásságától. Oktatói kara jelentős szerepet vállalt a külföldi találmányok alkotó átvételében és új, eredeti ötletek kivitelezésében. Csonka János 25 évesen, 1877-ben vette át a Műegyetem tanműhelyének vezetését. Itt készült el az első magyar gázmotor, később pedig Bánki Donáttal együtt megszerkesztették a porlasztót. Ősjárműveik, a motoros triciklitől a postai autókig akkor világszínvonalat jelentettek. Gépkocsik másként és más irányba is robogtak. A harmincas évek nagy gazdasági világválsága idején az Állástalan Diplomások Országos Bizottsága, a kamerák által is megörökített ünnepséget rendezett, amikor néhány kiválasztott munkanélküli mérnöknek taxisofőri állás jutott, az elemi létfenntartás biztosítására. Akkor elérhetetlennek tűnt sok mérnöknek a mérnöki munkakör, most más gondról szól az egyetem párttitkára. [Dr. Barta György docens, Műszaki Egyetem, MSZMP PB titkár szinkron]: „– Csökkent a fiatalok érdeklődése a mérnöki pálya iránt. Bizonyos, hogy része van annak, hogy nem kellő mértékű a műszaki pálya, az alkotó mérnöki tevékenység megbecsülése, és itt nem csupán az anyagiakról van szó.” [Egyetemi hallgatók szinkron]: „– Hát, nem tudom még, hogy hol fogok elhelyezkedni. Hát, azt hiszem, hogy még van rá időm, két évem, hogy gondolkodjak, valószínűleg vidékre megyek, olyan helyre, ahol, olyan vállalathoz, ahol a lakáskérdés megoldható lesz valami módon. – Hát, én szeretnék külföldre kimenni dolgozni. – Mit ért a külföld alatt? – Hát, például fejlődő országokat, oda irányul azt hiszem a, hogy mondjam, a mérnök export Magyarországról, tehát a Afrikának az északi része, de hát teljesen mindegy, mert engem a Föld minden része érdekel, tehát akár Alaszkától a forró égövig. Úgyhogy, és hát, hogyha az ember eléri azt a színvonalat, ami szakmailag erre megfelelő, akkor nekivág. – Úgy gondolja, hogy itthon nem lenne olyan lehetősége, mint mondjuk ezekbe az országokba? – Hát, anyagilag semmi esetre sem. Tehát, szóval anyagilag fölküzdeni magát arra a szintre, amit az ember ebben az országokban 30 éves korára elér vagy 35-re, szerintem az 50 éves korára lenne meg Magyarországon.” [Dr. Barta György szinkron]: „– A mérnököknek a sorsa elsősorban a nagy gazdasági egységekhez, a vállalatokhoz kötődik. A vállalatok elé olyan követelményeket kell nézetem szerint állítani, amelyek kényszerítenek az erőforrások, köztük a szellemi munka jobb kihasználására. Ha ez nem változik, akkor még jobban megkérdőjeleződhet a mérnök helyzete, szerepe. Azt hiszem, valami megbillent a mérnöki munkát illetően a társadalom értékrendjében.” A Duna partján város a városban, ahol nyolc és félezer hallgató több, mint ötven szakágazatban sajátítja el a tudást. Az épületek eltérő stílusirányai első pillantásra is mutatják, hogyan gyarapodott, fejlődött az egyetem és ez a folyamat érthető lendületet kapott a felszabadulás után, az ipari-agrárországgá történő átalakulás során. [Részlet a Magyar Filmhíradó 1952. januári számából szinkron]: „A téli időjárás ellenére nagy építkezéseink töretlen iramban folynak.” Az ötvenes évek, a „vas és acél országa” jelszó eredmények és ellentmondások, de megötszöröződött mérnöki létszám. [Részlet a Magyar Filmhíradó 1952. januári számából szinkron]: „Műszaki egyetemünk felépítését jól bevált szovjet módszerek alapján végzik. Ezzel a módszerrel napi 175 %-os átlagot ér el a Mészáros brigád. Tagjai már 1952. júliusi tervüknél tartanak. Az új Műegyetem lelkes építői félévvel a kitűzött határidő előtt készítik el a tudomány új palotáját.” Az épületegyüttes tovább bővült, immár a hetvenes-nyolcvanas esztendők névjegyét jelenti a tanreaktor áramvonalas kupolája és az új kollégium. Az egyetem 3200 hallgató elhelyezéséről gondoskodik. Kulturáltabb körülmények biztosítanak jobb feltételeket, ennek ellenére új gondok kihívásával is szembe kell nézni. [Dr. Barta György szinkron]: „Az egyetem válogatási lehetősége jó képességű hallgatókban csökkent. Hát, az, hogy hányszoros a túljelentkezés valamely felsőoktatási intézménybe, az biztosan jegyzi a hivatásoknak, az egyes pályáknak a tekintélyét.” [Riporter, egyetemi hallgató, taxisofőr szinkron]: „- Lehet, hogy egy vállalatnál, lehet, hogy egy kutatóintézetben. Lehet, hogy egyszerűen, mondom, elfordulok ettől a munkaterülettől és mondom, mint fordítás, nagyon szívesen foglalkozom nyelvekkel. – Mérnök vagyok. – És hogy lehet, hogy akkor taxizik? – Hát, ennek anyagi megfontolásai vannak. Anyagi okai. És úgy érzem, hogy dolgoztam a szakmámba, ott nem kaptam olyan ellenszolgáltatást, ami egy mai fiatalnak, aki családot alapítana, lakást szeretne, egy kis egzisztenciát teremteni, az megadatott volna. – Ha nem vagyok indiszkrét, körülbelül konkrétan, arányban mondjuk egy mérnöki fizetés és amit a taxival meg lehet csinálni, hogy aránylik egymáshoz? – Hát, én asziszem, a duplája, vagy talán több.” [Dr. Barta György szinkron]: „Ez az egyetem sok nagyszerű műszaki alkotást adott az országnak, nem egy professzor világhírű lett. A mai műszaki felsőoktatásnak merítenie kell a 200 éves mérnökképzés legnemesebb hagyományaiból. Ezt adja a mának ez az évforduló.”

Kivonatos leírás: