Elhangzó szöveg: [Szinkron]: „Arra gondoljunk, hogy ez a darab...”) Ljubimov operát rendez. [Szinkron]: „… áriákból és együttesekből áll. Az áriákban énekelni kell. Az együttesekben egymásra kell figyelni. A recitativókban beszélni, nem énekelni, beszélni kell. Deklamálni, beszélni kell.” [Jurij Ljubimov szinkron]: „– Volt egy sajtókonferenciám. Ott nagyon őszintén elmondtam. Megígértem, hogy őszinte leszek és őszinte voltam. Elmondtam, hogy mivel nem értek egyet a budapesti Operaházzal, miből erednek ezek a nézeteltérések. Miért van az, hogy egymással ilyen elégedetlenek vagyunk.” [Riporter, Polgár László szinkron]: „– Mi a viszonya az előadáshoz? – Kettős viszonyom van az előadáshoz. Rettenetesen szeretem Mozart zenéjét, imádom a Don Giovannit, mondhatni, hogy kedvenc operám. Ha igazán őszinte szeretnék lenni, ezt az előadást nem szeretem. – Miért? – Ez jobbnak indult, és valahogy nem úgy alakult a dolog, hogy szívemnek kedves darab legyen.” [Ljubimov szinkron]: „- Na most nálam a Leporelló bent ül a zenekarban egy ilyen kis szegény, szerencsétlen zenész, második hegedűn játszik, másodhegedűs. És amikor meg kell ölni a papát én azt kértem a Don Giovannitól, hogy vegye ki a vonót a Leporelló kezéből, mert ott éppen egy olyan hely van a zenében, hogy ilyen rendkívül erős húzásokkal játszik a vonósrész, tehát mintha megélesítené a kardját, húzza végig a hegedűn a vonót és szúrjon vele, ölje meg a konturt.” [Riporter, Polgár László szinkron]: „– Van egy momentum a darabban, amivel mai napig nem értek egyet, ezzel az úgynevezett vonószúrással, ez rögtön kiderült az első második napon, amennyiben én ezt a koncepciót nem fogadom el, nagyon nehéz a rendező utasításait követni. Én, bár megmondom őszintén durva szót használok, én bárcát váltottam ki. Amit a rendező mondott én mindent megcsináltam. Engem nem zavar a színpadon lévő zenekar, ami nagyon zavar, az, hogy a vezénylő karmester, most azért nem mondok nevet, mert többen is vezényelték a próbák alatt. Legtöbbször a hátamban vannak tehát csak a fülemre vagyok hagyatkozva.” [Szolga István műszaki vezető szinkron]: „– Egyetlen egy olyan kívánság volt, hogy teljes nézőtéri födém szerkezetét azt ő sötét színűre akarta valamilyen anyaggal bevonni vagy festeni, amit a színház méltányolt, de nem tudta teljesíteni.” [Szinkron]: „– Például a mi részünkről, most az énekkar részéről egyes helyeken vagyunk eldugva, szó szerint eldugva a zenekar között. Tehát nem mindenki látszik, tehát én például hiába is lapozok én igyekszem és mindent megteszek természetesen, hát azért vagyok itt, hát nem véletlenül választja az ember az opera kórsut munkahelynek, de ez nem mindig sikerül.” [Ljubimov szinkron]: „– Én azt hiszem, hogy jobban szeretek lemezt hallgatni, mint operát nézni. Néha egyszerűen nevetséges nekem operát nézni színházban, tehát operaházban.” [Riporter, Kalmár Magda szinkron]: „– Mi a vélemény az előadásról? –Már olyan értelemben, hogy sokat hallott, hogy zűrök voltak a próbán? – A zűrökről, de egyáltalában, hát tudjuk, hogy többféle előadásban játszott, azokhoz képest, tehát egy ideális Don Giovannihoz képest, milyen ez a mostani előadás? – Nézze nagyon nehéz dolgunk volt, megmondom őszintén, hogy 15 éve, mióta a pályán vagyok, ilyen nehéz úgynevezett premierre, és próbaidőszakot nem éltünk át, mint most. Itt két különböző iskola ütközött össze. A rendező jött egy egészen számunkra ismeretlen koncepcióval, amit jelen pillanatban nem tudok eldönteni, hogy milyen hatással lesz a közönségre. Ezt a Don Juant és általában a Mozart operákat, ha modernül szeretnék rendezni, bármilyen ruhában, hogy megértse, tehát bármilyen korban el lehet játszani. Egyféleképpen nem lehet eljátszani, szerintem, ahogy mi most ebben a pajtában eljátsszuk. Mert ezt nem értettük, szóval, szinte azért nem, mert ha ezt űrruhában ugyan ezt a témát, vagy akár milyen más ruhában eljátsszuk, akkor azt mondom, hogy ez egy modern rendezés. Ezt a koncepciót nem tudom elfogadni.” [Ljubimov szinkron]: „– Tehát előfordul, hogy nagyon jelentős, erős rendezőegyéniségek erőteljesen beleavatkoznak egy operába. Ilyenkor sikerül nekik leküzdeni a műfajnak az avultságát, avíttságát.” [Riporter, Dobos László ügyelő szinkron]: „– Egy operaházi ügyelő számára mit jelent? – Ljubimovval nagyon nehéz dolgozni. Véleményem szerint egy probléma van, nagyon nehezen illeszkedik be az adott struktúrához és ezért a struktúra nem funkcionál. – Nem az lehetséges, hogy nagyon erős elképzelése van és elvárja, hogy mindenki hozzá alkalmazkodjon? – De, valószínű, de hát egy struktúrát nagyon nehéz szétrobbantani, mert akkor nem működik.” [Zenészek szinkron]: „– Kovács Zsuzsa vagyok, koncertmester, hegedűművész. Énnekem nagyon tetszenek ezek az új dolgok, miszerint a zenekar most nem a megszokott helyén a zenekari árokban adja elő az operát, hanem a színpadon mi is helyet kaptunk. Ezt egy nagyszerű ötletnek, nagyon frappánsnak, furcsának, de frappánsnak tartom. – Nagy András vagyok, az első fagottos a zenekarba, nekünk azért nem ennyire pozitív a hozzáállásunk, illetve nem a hozzáállásunk, hanem a véleményünk. Rendkívül rossz világítási körülmények között kell ezt az operát nekünk eljátszani és nem úgy, mint az első hegedűsöknek, akik a karmester közelében vannak, hanem jól hátul a színpad hátsó részében játszunk, a karmestert alig-alig.” [Szinkron]: „– Amennyiben a Ljubimov és általában az egész rendezés egy olyan precedensként szolgál majdan a zenei életben, az ország zenei életében, hogy az operazenekart ő nem csak az árokból emelte ki, hanem valami olyan mélységből, ahová nagyon sokan a köztudatban megpróbálták már eltemetni.” [Riporter, Szirtes György igazgatóhelyettes szinkron]: „– Mennyibe került a Magyar Operaháznak Ljubimov rendezése? – Hát, ezt nehéz forintban kifejezni, de mondjuk az anyagárakat meg a munkadíjat alapul véve díszletnél, jelmeznél ez egy másfél millió forint.” [Szinkron]: „– Részemről énekem volt egy mondatos megállapításom, hogy a premier vagy nagyot bukik, vagy hatalmas sikere lesz.” [Riporter, Fischer Iván szinkron]: „– Milyen operarendező Ljubimov? – Jó. – És miért jó? – Mert tehetséges. – És mit jelent karmesternek lennie ebben a produkcióban, tehát színpadon szereplőként részt venni egy előadásban? – Két front között kell közvetíteni, mint Philip Habibnak körülbelül. Hát van egy, az egyik oldalon áll egy, egy tehetséges, újító avantgardista, aki, aki újít, tehát felrúgja a tradíciókat, a másik oldalon áll a tradíciókat védők kara, amik részben jók, részben rosszak. A fontos itt tényleg az, hogy hogy ő egy, egy újító, egy kereső típus, aki, aki megpróbálta ezt az operát új formai keretekben előadni.” Október 24-én az Erkel Színházban sikerrel mutatták be Mozart Don Giovanni című operáját Jurij Ljubimov rendezésében.

Kivonatos leírás: