Elhangzó szöveg: Nevezték már tíz emelet boldogságnak és gúnyolták panelfennsíknak, kifogásolták egyhangú szürkeségét és dicsérték a tömeges lakásgondok gazdaságos megoldási lehetőségeként. A lakótelepi gondokról sokat lehet és kell is vitatkozni. Mi egy lakótelepi iskola néhány példamutató kezdeményezését tárjuk önök elé. A békásmegyeri negyed, hasonlóan a többihez, egyelőre alvóváros. A szülők munkahelye távol van, korán el kell indulniuk. A gyerekek maradnak, várják a tanítás kezdetét. A Kelta utcai iskolába 2400 gyerek jár. Az anyaiskola 24 tanterme kevésnek bizonyult ekkora létszámhoz, ezért a felső tagozat átköltözött egy innen távol eső épületbe. Nagy lélekszámú lakótelep, nagy létszámú iskola, új és szokatlan környezet. A szociológiai mérések szerint az örömökkel együtt, melyet az új lakás megszerzése okoz, azonnal jelentkeznek a problémák. Gyökértelenség, közöny, alkalmazkodási gondok, anyagi gondok, sok a válás, a veszélyeztetett gyerek. [Tanító néni szinkron]: „– Kígyóhangot kérek, Nanó! – Ssssssz. – Krisztina is. – Sssssssz. – Vonathangot. – Ssss. – Krisztina. – Ssss. – Most figyeljetek, melyik hangot mondom és emeld föl a képet. Ss-ss-ss. Jó. Figyelj. Sz-sz-sz.” Nem csak itt gond, országos adat, hogy az iskolába kerülő gyerekek többsége kisebb-nagyobb mértékben beszédhibás. A Kelta utcai iskolának saját logopédiai szolgálata van. Ez nem jelent külön terhelést, illeszkedik a tantervhez. Kedves, játékos formák, a résztvevő gyerekek igazi örömére formálódik a szebb, helyesebb beszéd. Remélhetőleg megmarad a felnőttkorra is. [Tanító, gyerekek szinkron]: „– Mondd meg, mit látsz a képen! – Zászlót. – De vigyázz, a nyelved ne jöjjön ki. Zászló. – Zászló. – Mondj egy mondatot vele. – A zászló piros meg sárga. – Nagyon szép volt. Krisztina, válassz egy képet. Válassz egy képet. Mi ez? – Szék. – Még egyszer. – Szék. – Mondj vele egy mondatot. – A szék – Hangosan. – fekete. – Még egyszer mondd el. – A szék fekete. – Nagyon szép volt. – Gyerekek, számolni fogunk. Tedd föl a kezed. – Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz. – Most visszafelé. – Öt, négy, három.” Az iskolában sikerült három korrekciós osztályt is kialakítani. A fokozott egyéni foglalkozás lehetőséget nyújt olyan hátrányok behozására, amelyek például egy hosszabb betegség, vagy más egyéni körülmény miatt keletkeztek. [Tanító, gyerekek szinkron]: „– Mi jut eszedbe erről, hogy egy, kettő, három, négy? Attila? – Egy, kettő, három, négy, te kis cipő hová mégy? – A mondókánk, igaz? Mondjuk el együtt. – Egy, kettő, három, négy, te kis cipő hová mégy? Kipp, kopp, kopogok, iskolába indulok. – Gyerekek, álljatok fel.” Százharmincnégy pedagógus munkálkodik az iskola-kombinátban, de így is vannak még betöltetlen állások. Nagy gonddal segítik a pályakezdők beilleszkedését és tapasztalatszerzését. Külön öröm, hogy amikor annyi szó esik a pálya néha túlságos „elnőiesedéséről”, ennek a korrekciós osztálynak nem egyszerű feladataival fiatal „tanító bácsi” birkózik a katedrán. [Tanító, gyerekek szinkron]: „– Tessék kinyitni a matematika-könyvet az 5-ös lapnál. Nézd csak meg az alsó feladatokat, mit látsz ott? Az ablak felőli oldalon és az ajtó felőli oldalon is. Lali? – Labda. – Labdák vannak. Mit gondolsz, mi lesz a feladat, mit kell a kettő közé tennünk? – Gólyacsőrt. – Gólyacsőrt. Miért? – Az egyiken 7 van. – A másik oldalon – Három. – Nagyon jó.” A hagyományos csengetés, a szabályszerű óramenet hiányában a pedagógusra vár annak eldöntése, mikor váltsanak át másirányú foglalkozásra vagy játékra. A játéksarok is ugyanúgy hozzátartozik az osztályteremhez, akár a tábla, a kréta vagy az iskoláskönyvek. Így lépésről lépésre, elmaradás nélkül juthatnak el az átlagos megterhelésig. [Tanító, gyerekek szinkron]: „– Folytatni fogjuk a számolást. Laci, kopogj hármat a padodon. – Egy, kettő, három, né. – Három. Nagyon ügyes voltál. Most egy picit nehezebbet csinálunk. Attila, figyelj, annyit kopogj, amennyit tapsoltam (5). – Egy, kettő, három, négy, öt. – Ügyes voltál. Mennyit kopogtál? – Öt. – Ötöt. Nagyon ügyes, köszönöm szépen.” Ha kellemes az idő, kötetlen mozgás, ugrálás járul hozzá a felfrissüléshez. A korrekciós osztályok kitűnően beváltak. A gyakorlati tapasztalatok megcáfolnak minden félreértést és előítéletet, az átmeneti pályamódosítás után csaknem mindegyik gyermek a többi osztályokban folytathatja tanulmányait. A közös ebéd a saját teremben ugyancsak a közösségformáló együttlétekhez tartozik. Maguk terítenek, maguk hozzák fel az ételt, így jobban esik minden fogás. A nagy ebédlőben naponta két és fél órán át tálalnak. Az eredetileg számítottnál jóval többen, ezerháromszázan étkeznek az iskolában. [Ének tanár néni, gyerekek szinkron, ének]: „lá, lá, mi, ré dó dó ti ti lá lá. – Még egyszer szöveggel, rajta. – Cifra palota, zöld az ablaka.” Arra is gondot fordítanak, hogy ne kallódjanak el azok a gyermekek, akik jó érzékkel, tehetséggel rendelkeznek valamely területen. A zenei tagozatos osztályban elsajátítják a szolmizálást, a kottaolvasás alapjait, furulyázni tanulnak és megismerkednek a zeneelmélettel. [Gyerekek szinkron, ének]: „– Most viszik, most viszik Danikáné lányát. Bíborba, bársonyba, aranykoszorúba. Nem adom a lányomat aranyhintó nélkül, abba pedig hat ló legyen, mind a hatnak aranyfarka legyen.” Az ének és zene iránt fogékony gyermekeket nem lenne egyszerű hetenként többször messzi tanfolyamokra irányítani. Amióta a zenei tagozat szerves része az iskolának, mindezek megtalálták helyüket. [Gyerekek szinkron, ének]: „– Most viszik, most viszik Danikáné lányát. Bíborba, bársonyba, aranykoszorúba. Nem adom a lányomat aranyhintó nélkül.”) Ezen a lakótelepen sincs még Művelődési Központ és a mozi is hiányzik, az iskola ezért közművelődési feladatokat is vállal. Suli-mozi és hangverseny, kiállítás és csereberével egybekötött kirakodóvásár egyaránt szerepel a programban. Hobbi, szórakozás, hasznos időtöltés, talán ez is oldja a lakótelepi egyhangúságot. A szürke is színesíthető, még csak újabb, drága beruházás sem szükséges mindig hozzá.

Kivonatos leírás: