Elhangzó szöveg: Részlet Lakatos Menyhért Akik élni akartak című könyvéből: „Nem, tudom miért, de azon kezdtem gondolkodni, hogy mondják cigányul a holnapot? Tahara? Nem, ez reggelt jelent. Ágyesz? az a mát. Úristen, döbbentem rá a valóságra, hisz ez a nép évezredek óta nem ismeri azt a szót, hogy holnap.” [Góman János vajda, szinkron]: „Tizenkilenc éve vajda vagyok. Hát kérem szépen elég sok problémánk van 20 év alatt, de annyi nem volt, mint most a tíz év alatt. Hogy kéremszépen vannak rendes emberek is bennük a cigányokba, de van ilyenek is, aki tényleg egyik a másikán bosszút áll. De kérem szépen az, hogy vannak egy páran, akik tényleg nem dolgoznak, ilyenek, hogy ingyenélők vannak, hogy egyik kocsmából a másikba járnak, na de vannak rendes emberek is, hogy egy pár, akik dolgoznak és iparkodnak és van nekik ilyen szép lakásuk, van házuk.” [Góman Gusztáv autóbuszvezető, riporter szinkron]: „- Kiselejtezett busz volt régen, amit a BKV kiselejtezett, és a mi vállalatunk megvette és hát ez nekünk nagyon sok munkánkba tellett, szombat, vasárnap is, mikor nem melóztam, bütykölgettem rajta, amit lehetett, és hát most úgy néz ki meg vagyok vele elégedve, nincs javítanivaló, úgyhogy egy műszakot szemlétől szemléig el tudok vele járni, minden hiba nélkül. - Miért szereti ezt a foglalkozást? - Hát talán az emberek miatt, rengeteg ember van, ismerősök, megszoktam az embereket.” [Góman János vajda, riporter szinkron]: „- A cigányságnak az kellene, hogy dolgozzanak, és a családjukat rendbe tartani, mindent, iskoláztatni, és hát elég sajnos az, hogy a vajda megmondja nekik ilyesmit, hogy dolgozzanak, akkor haragszik az emberre, vagy bosszút áll nekie és kéremszépen ez volna mindenkinek, hogy egyik a másikától látná, hogy ez dolgozik, iparkodik, hogy nekem is volna egy ilyen gyönyörű szép lakásom, kocsim, vagy hogy a családom iskoláztatni kellene. Én Ercsiben laktam, hát ottan mind vándordrótosok voltak, ilyen foltozók, hát kéremszépen ott laktunk, hát kérem 12 éves koromban kezdtem ezt a drótozást és hát elmentem faluról falura, és hát dolgoztam. 10-15 éves voltam, átjöttem ide Esztergomba és megházasodtunk, a feleségemmel megismerkedtünk és akkor itt elmentem apósomnál ott éltünk egy két-három évig, és akkor hát vettem egy telket. És nekem a telek belekerült 8000 forintba, akkorjába nagyon sok pénz volt 8000 forint. Hát jól van. A Jóska volt, meg a Guszti, ez a kettő! Hát mondom fiaim mondom, hát itten ezt a kis házat megcsináljuk, meg is csináltuk, egy szobát, egy ekkora kis szobát csináltunk, vagy 3x3 volt a szoba. És kéremszépen akkor én dolgoztam, én dolgoztam úgy, hogy drótoztam, hát hoztam egy kis pénzt, hát nem sokat hoztam, 200 forintot, 300 forintot összegyűjtöttem. Kiváltottam a munkakönyvet, ott dolgoztam 7 évig a tanácsnál, hát mint szemetes. Elmentem palaválogatónak, ott voltam kéremszépen három műszakban, utánam eljött az öcsém, azt mondta, hogy te, mennyi keresöl te egy nap? Mondom száz, százhúsz, százharminc forintot. Hát én többet keresek, -mondja, gyere el velem. Úgy elmentem az öcsémmel kéremszépen és úgy, úgy kerestem kétezer forintot egy nap. Sokat jártunk, úgyhogy 50-60 emelet házakat, hát oszt kerestünk kétezer forintot, elosztottuk 1000-1000 forintot, hát mondom jól van öcsém mondom, hát én átváltoztatom a munkámat, mondom, így osztán kiváltottam az iparomat és elmentem köszörűsnek. Úgy osztán, hogy máma is abban dolgozok. - Hány gyereke van Góman úr? – Nyolc. - Sorolja fel őket! - Hát a Guszti, a Józsi, a Kati, a Kádár, a izé ni a Erzsi, á hát most már nem is…jobban izéled, hol maradtam el? Az István, a Laci, és a Lulu. Kész. Hát a Guszti ez nősült meg a Józsi! Ketten. Én neki vettem egy házat, az belekerült 80 ezer forintba, akkor vettem neki egy kocsit, az is belekerült ötvenezer forintba, akkor a Jóskának szintén vettem egy házat, az belekerült 120 ezer forintba, vettem 2 csikót nekie, az pedig belekerült 75 ezer forintba, és egy kocsit, egy ilyen lovaskocsit, az belekerült 10 ezer forintba, Hja aztán az esküvő, aztán a jött ez a fiatalember a Gyula, megkérte a lányomat kéremszépen, …belekerült 100 ezer forintba. Hát elég, 200 ember volt. Sajnos a menyasszonyi táncba kihúzták sokan magukat. Amit vártam hát kéremszépen 3 disznót levágtam, 100 darab tyúkot, 70 darab kacsát, 20 darab libát.” [Góman Gusztáv gépkocsivezető, Góman Gusztávné hírlapkézbesítő, szinkron]: „- Beiratkoztam a szakmunkásképző intézetbe autójavító-karbantartó szakmára, és hát ott ismerkedtünk meg több alkalommal találkoztunk, megtetszett nekem, eljártunk szórakozni ide-oda és te, mondjál te is valamit! - Nehéz volt, szüleim ellenezték, eleinte övé is, az ő szülei is, mondjuk nem is tudtak nagyjából róla.” [Góman János vajda, szinkron]: „Mink nem tudtuk eztet, hogy magyar lányt szeret, mert mi úgy volt, hogy egy cigánylányt akartunk nekie. És kéremszépen ő azt mondta, hogy ő cigánylányt nem fog elvenni, azért, mert ő ki akar emelkedni a cigányságból.” [Góman Gusztáv gépkocsivezető szinkron]: „Aztán megbeszéltük, hogy semmi közük hozzá, ez a mi dolgunk, ki lesz a párja a másiknak.” [Góman János vajda, szinkron]: „Hát aztán tényleg mink is erre dühösek lettünk, hogy látod mondom az asszonynak mégiscsak ezek nem cigányok. Mert ugye, ha egy rendes népek lettek volna, akkor az anyját meg az apját elhívták volna a lagziba. Kéremszépen azért hát mi is megsértődtünk, ugye mert mivel, hogy nem hívtak el a lagziba. Na osztán lagzi után így elgyöttek ide hozzánk, hoztak egy nagy tortát és akkor egy pár üveg bort, sört, sült húst, mindent, hát nem akartuk elfogadni, az anyja meg én nem is jöttünk be ide, hát mondom a maradékok nekünk nem kell, hát mért nem hívattatok el a lagziba, mert mink is adtunk volna bele valamit, hát a leány azt mondja, hogy nem mink, hanem édesanyám, és édesapám ezt ellenezte, hogy maguk cigányok, bő szoknyába meg mindenben fognak gyönni ide a lagziba. Hát kéremszépen, hát jól van mondom az asszonynak, hát egyezzünk bele mondom, hátha rendes lesz, mondom.” [Góman Gusztávné hírlapkézbesítő, riporter szinkron]: „Hát, hogy cigány, hát, hogy ilyen faji különbség volt köztünk, Hogy hogy szóltak a szóval mindenki megszólt, más nem volt csak ez, hogy mégis ne a cigányok között…találnák mást meg…- Maga nem félt? - Nem, ismertem, már akkor megismertem a szüleit, a testvéreit, megszerettem őket, ők is engem…” [Góman Jánosné, riporter szinkron]: „- És most már nem is cserélném ki semmilyen asszonyra most már, annyira szeretem én is őtet. - Miért? - Mert barátságos és kedves! Elmegyünk vele valamerre, vagy kocsmába, vagy egy táncba vagy egy mulatóba, vagy lagziba, úgyhogy egyik a másikát ajándékozzuk, mikor van a születés, névnapja, vagy nekem, vagy neki, ha van, úgyhogy összegyüttünk most már, összetartozik a család már!” Cigányul: Agyesz a ma, és az emberséget úgy mondják: manusipén, és a holnap szülője a munka cigányul: buti, talán ebből lesz a holnap!

Kivonatos leírás: