Elhangzó szöveg: Földünk lakossága ma már több, mint négymilliárd lelket számlál és az ezredfordulóra, - a családtervezési erőfeszítések ellenére elérheti a hatmilliárdot. Holnapra száz és százmillió jövendő munkáskéz, de ma, száz és százmillió ennivalót váró gyermek. Jóllakhatnak, van annyi élelmezési tartaléka a világnak, hogy mindenkinek jusson belőle. Sőt, a túlságosan bő tálak kísértése is gondot jelent. Főként a szép nem képviselői fáradhatatlanok a felesleges kilók ledolgozásában. Árulkodnak a kuka tartályok is, mennyi mindennek nem a szemétben lenne a helye! Az iparilag és gazdaságilag fejlett országokban a korszerű agrotechnika alkalmazása biztosítja nemcsak mindennapi kenyerünket, de a sokféle igényt kielégítő élelmiszerválasztékot is. Az ember munkába fogta az okos gépeket a földön és a levegőben, széleskörűen alkalmazza a vegyi eljárásokat. Az eredmény szinte kézzelfoghatóan jelentkezik a gazdag aratásban és betakarításban. A kicsépelt és lisztté őrölt gabona a kenyérgyárak szalagjain formálódik olyanná, ahogyan a terített asztalokra kerül. Sokan azonban hiába várnak a napi betevő falatra, különösen az afrikai Száhel éhség-övezeteiben és a világ más természeti katasztrófák sújtotta vidékein. Földünk nyolcszázmillió lakója: minden ötödik ember nem jut elég ennivalóhoz, legtöbbet a gyerekek szenvednek az éhségtől, kevesen érhetik el tizedik életévüket. Az anya nem is magának, kicsinyeinek kér enni. De ki akar és ki tud neki ennivalót biztositani? Legyen kenyér! Ez a jelmondata a FAO-nak, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezetének. A kanadai Quebecben, 1945 október 16.-án alakult meg, akkor még csak negyvennégy tagállam részvételével. Ma százötvenhárom tagállama van és alakulásának évfordulójáról, - október 16-ról - minden esztendőben Élelmezési Világnapként emlékeznek meg. Ezen a napon, amelyet négy év óta magyar kezdeményezésre tartanak meg, az éhező világ gondjaira és az éhség elleni közös küzdelem feladataira irányul a figyelem. Hazánk negyedszázada tagja a FAO-nak, azóta is tevékeny munkát fejt ki mind a mezőgazdaság fejlesztésében, mind a világ élelmezési problémáinak megoldásában. [Dr. Papócsy László MÉM miniszterhelyettes, szinkron]: „A fő törekvés tulajdonképpen a FAO részéről két irányú: egyrészt bizonyos segélyprogramokat biztosítanak az éhező, vagy rosszul táplálkozó országok számára, ez gabonákban, húsban, egyéb naturáliákban történik, másrészt pedig olyan segélyek történnek, amelyek döntően a termelés fejlesztését célozzák, tehát a technikát, az újabb eljárásokat, a tudományos eredményeket kívánják bevezetni ezekben a fejlődő országokban. Mi a Magyar FAO Nemzeti Bizottság részéről döntően abban veszünk részt és az a fő törekvésünk, hogy megtanítsuk ezeket az országokat a fejlett mezőgazdasági technikára, nem egyszer akarunk egy halat adni ezeknek az országoknak, hanem meg akarjuk tanítani őket halászni. Nagy segítséget nyújtanak azok a fejlesztések, amelyeket a FAO segítségével valósítottunk meg, ezek tulajdonképpen olyan modell gazdaságok, amelyek jó szolgálatot tesznek a bemutatás számára is, például a Tisza-2 vízlépcsőhöz adaptált hét öntözéses modellgazdaságot említeném, vagy a százhalombattai termálvizes halgazdaságot, halkeltetőt és a szarvasi haltenyésztő kutatóintézetet, ahol számtalan külföldi szakértő ismerkedik a magyar technológiával és ezeket aztán hasznosítani is tudják a termelés fejlesztésben, a mezőgazdaság, élelmiszeripar javításában országaikban.” A Szarvasi Halászati Kutatóintézet a világ édesvízi haltenyésztésének egyik nemzetközi műhelye. Évente több alkalommal ad otthont a FAO továbbképző tanfolyamainak. Legutóbb húsz fejlődő országból érkeztek szakemberek, ismereteik bővítésére és hasznos tapasztalatcserére. A jól berendezett intézet módot nyújt nemcsak az elméleti ismeretek elsajátítására, de a gyakorlati kutatómunkára is. Ha Magyarországot gyakran emlegetik az ízletes halászlével kapcsolatosan, most hozzátehetjük: tettekkel segítünk abban, hogy elég hal jusson ott is, ahol ma kevés van. Az Intézet munkájának egyik fő területe olyan halfajták kitenyésztése, a szaporításukhoz, nevelésükhöz és táplálásukhoz szükséges technológiák kidolgozása, amelyek a világ valamennyi édesvizében elterjeszthetők. A fehérjékben és más tápanyagokban gazdag halhús fokozott fogyasztása különösképpen fontos lenne a tartós élelmiszerhiánnyal küszködő országokban. A FAO programok megvalósításában magyar szakemberek is rendszeresen rész vesznek. Gyakran nehéz körülmények között töltenek esztendőket, mégpedig sikeres esztendőket távoli országokban. Közöttük van számos idegen nyelvű szakönyv és tankönyv szerzője, az egyik legismertebb halászati szakember Dr. Woynarovich Elek. [Dr. Woynarovich Elek szinkron]: „Venezuelában kísérleti tógazdaságot, egy halkeltető telepet építettünk és rendeztünk be, a fejlődő országokban a szakértői munka nem olyan egyszerű, mint ahogy azt általában az emberek elképzelik. Igen nehéz körülmények között, más típusú emberekkel, más anyagi-és eszközföltételekkel kell dolgozni és igen gyakori eset az, hogy valami nincs, olyan, ami igen fontos lenne. Így előfordult Nepálban, amikor halszaporító területeket rendeztünk be, nem volt vízcsap, ehhez pedig legalább tíz vízcsapra lett volna szükség. Nem volt más hátra, mint jól faragó emberekkel fából esztergáltattunk vízcsapokat és azokat használtuk fel.” A letűnt korok néprajzi kutatója talán örömét lelheti e képekben, de aki a jelen követelményeire veti szemét, aligha lehet elégedett a szorgalmas, nagy erőfeszítést kívánó, mégis kevéssé hatékony és eredményes munkával. A világ minden részéből érkezett szakemberek a FAO római központjában a több élelmiszer és ennek feltételeként, a korszerűbb mezőgazdasági termelés érdekében munkálkodnak. Eduard Saomma, a világszervezet libanoni származású vezérigazgatója így foglalta össze a legközvetlenebb feladatot: „A világ jelenlegi gazdasági és politikai állapotában a FAO munkája bonyolultabbá vált ás egyben felelőssége is megsokszorozódott. Egyetlen alternatíva létezik: növelni kell a világ élelmiszertermelését, elsősorban azokban az országokban, ahol az éhínség napi problémát jelent.” A FAO székhelye Róma. Ez lehet véletlen is. De az nem, hogy a tekintélyes Római Klub a közelmúltban Budapesten tanácskozott. A tudós szó nyomatékával tárgyalta e gondokat és javaslatot tett a megoldásra. Filmhíradónk is ezt kívánja támogatni.

Kivonatos leírás: