Elhangzó szöveg: A Metro Klub képzettársítással szolgálhat a zenére is, de ezúttal képzőművészeti kiállítás színhelye. A dobnál és a kiállított alkotások mögött ugyanaz a sokoldalú művész foglal helyet: Ruttka Ferenc. [Ruttka Ferenc szinkron]: "Nagyon sok helyen jártam, szerte a világba. Sok időt töltöttem az NSZK-ba. Voltam Olaszországba, Svejcba, Párizsba, Luxemburgba, Hollandiába, de igazán alkotni csak itt tudok. Hát ott voltam, ahol a Dárius kincse van. Komoly lehetőségeim voltak. Ennek ellenére mindig csak hazagondoltam. A honvágyam az úgy kezdődött, hogy már mikor átmentem a határon, vissza akartam jönni. Barangolásaim között sok érdekes emberrel ismerkedtem meg. Több nevezetes embernek vannak tőlem képei. Többek között Willy Brandtnak, Walter Scheel, Mildred Scheel, a világhírű futballista Beckenbauer, Herbert von Karajan, Erich Kästner, Richard Burton. Én mint díszlettervező kezdtem Jancsó Miklós partnereként. Sokáig probléma volt, hogy a zenét vagy a festészetet válasszam, vállaljam. De mindkettő megmaradt és az egész életemet végigkíséri. E nélkül nem tudok létezni. Értesültem Ferencsik haláláról, akinek tisztelgésként most próbálok emléket állítani. Én klasszikus iskolán nőttem fel a konzervatóriumba, később a jazz foglalkoztatott. A hangszerek között az ütőhangszereket választottam és ez a ritmus, ami a zenének az alapja, és a dinamika, ez úgy érzem most, hogy nagy segítséget nyújt az én festészetemben. Minden jó festménynek van ritmusa. Én mikor zenét hallgatok, akkor színbe is látom, amit hallok. A zenébe úgy érzem színek vannak, igen. Számomra a zene is egy szín és az egész élet tele van ritmussal."

Kivonatos leírás: