Elhangzó szöveg: Torony közös tanácsú község Vas megyében. Lakosainak több mint egyharmada cigány, akik hagyományosan a Domboldalon élnek. [Gazdag Gyula ált. isk. ig. h. szinkron]: "A kezdő évemben bizony, amikor először fölmentem a dombra, a domb továbbra is így ismert: ondódi cigányság. Így szokták mondani. Na, ez a szó már így nem él. Egyszerűen toronyi lakosok. Idekerülésem idején még nem volt a községnek a ma meglévő törpevízműve. A mosakodáshoz lent a patakról kellett a vizet vinni nekik, legfelső lakóknak másfél kilométerről. Egy bot, a rúd a vállukon, elöl-hátul egy-egy vödörrel. Bizony ne csodálkozzunk, ha a gyerekeik tisztátalanul jöttek iskolába. Ma már ez mind a múlté, mert a megyének a legelső törpevízművét éppen itt Toronyban, illetve az akkori Ondódon építették meg. Amikor először jártam fönt eszembe jutott egy film - a Csákó és kalap - egyik Latabár film, ahol Latabár a folyosón, a köveken a maga Latabáros léteivel halad, hát nekünk tény, így kell mondani, mert így történt, vigyázni kellett, hogy hova lépünk. Nem volt WC a házaknál. A közeli sűrűbe jártak az emberek, a gyerekek nem mentek el addig se. A cigány gyerekeknek kb. 8-10 %-a nem végzi már csak el, tehát több mint 90 %-os a 8. osztályos végzettségük. Főiskolát végzettek is vannak gyerekeink között, színészi pályára került egy cigány származású tanulónk, tehát ma már igen kicsi különbséget lehet csak találni a cigány származásúak és a többi gyerek között." [Kovács Frigyes ált. isk. igazgató, szinkron]: "Az iskolába 8. osztályba, ahol tanítok nem tárgyaljuk a cigányság sorsát, problémáját, felemelkedését, egyáltalán ezt a kifejezést nem használjuk. Na, most rájöttünk, hogy nagy hibát követtünk el, mert hisz így ők nem ismerik meg saját fajtájuk múltját és tulajdonképpen ezáltal jelenét sem, és éppen ezzel a deportálásokkal kapcsolatban is hiányosak az ismereteik, mert nem beszéltünk róla a gyerekek érdekében, mert nem akartuk kompromittálni a többi tanuló előtt." [Riporter, helyi cigányok]: "- Tudod-e, hogy itt holnap milyen évfordulót fognak ünnepelni, illetve megemlékezni pontosabban? - Forradalom évfordulóját. - Közben egy pillanatra szeretnék valamit kérdezni. Legyen olyan kedves megmondani, mér vágták le ezt a disznót? - A deportálási évforduló végett vágtuk le ezt a disznót. Disznótoros vacsora lesz és ennek alkalmából vágtuk le ezt a disznót. - Na van, aki tudja itt? - Deportálás 40. évfordulóját. - És kiket deportáltak? - A cigányokat. - És van neked is valaki családtagod vagy ismerősöd? - Nincs. - Van itt valaki, akinek van valaki ismerőse? Tessék? - Igen. - Neked ki? - Mamám. - Őt deportálták? - Igen. - Tudod, hogy hol volt? - Hát azt nem." [Sárközi Lajos, riporter szinkron]: "- Férfiak közül, az itt a faluból eldeportáltak közül egyedül magam tértem vissza. A többiek azok ottmaradtak. Különböző betegségek, már az ott szerzett betegségek és krematórium, gázkemence. Még az apámtól itthon maradott két öltöny ruhája, azt is elvittem magammal. Meg az én ruháimat, mindenemet elvittem, ami volt. - Mert nem ez volt a valóság? - Hogy nem, hogy munkára visznek bennünket. Hát hiszen a lágerkapun is az volt, hogy hát "A munka nemesít"- meg aztán ilyen feliratok voltak. A legszörnyűbb emlékem a meg nem engedett orvosi kísérletek voltak. Magasnyomású víz alá helyeztek bennünket egy cementkádba és a vizet megeresztették addig ameddig a testhőmérséklet a 36 Celsius fok alá jóval nem állt, az úgynevezett klinikai halálig. Majd akkor mikor ez megtörtént, akkor kettő személy nő, tiszta anyaszült mezítelenre levetkőzve, jó kondícióba lévő két mezítelen nő közé fektettek. És ennek a hőmérséklete által kaptam újra vissza a testemnek a hőmérsékletét. Ezzel talán az volt a céljuk, hogy mikor felébredek, hogy hogy reagálok a női nemre, vagy hát én magam sem tudom, hogy mi volt ezzel a céljuk." [Riporter, helyi cigányok szinkron]: "- Terus néni? - Tessék. - Ravensbrückbe vitték magukat. - Igen, Ravensbrückbe vittek bennünket, igen. Dachauból Ravensbrückbe, igen. - Mér vitték el magát Teruska néni? - Hát én aztat osztán igazán nem tudom. Azért mer cigányok voltunk, hát most mit mondjunk? - Én Sárközi Anna vagyok. Mikor deportáltak a húgommal, 26 éves voltam a meg 16." [Sárközi Lajos, riporter szinkron] "- A meg nem engedett orvosi kísérleteknek a következményei családomon belül, elsősorban nálunk, kettő fiam teljesen süketnéma, egy kislányom, az mondjuk 70-80 százalékba úgy fülre, mint beszédre nem reagál. No, most továbbmenve a lányomnál, az, aki 70-80 százalékra süketnéma, ottan teljes süketnéma unokám van négy." [Riporter helyi cigányok szinkron]: "- Munkában nem zavarja? - Nem. - És szabad még valamit kérdezni? Udvarlásban? És Zsuzsi mit szól ehhez? Nem zavarja? - Nem. Épp olyan nekem, mint más fiú, aki tud beszélni, meg hall, mert szeretem. Akkor nem teszek közte különbséget. - És, hogy beszélnek egymással? - Hát megértjük egymást. Épp úgy beszélek vele, minthogyha mással beszélnék. - Beszélne a mi kedvünkért vele valamit? Hogy hova fognak elmenni szombaton délután. Kérdezze már meg tőle! - Szombaton hova megyünk? - Dozmatra, diszkóba. Vagy pedig itt lesz bál, itt maradunk vagy Sénbe buli lesz." [Helyi cigányok szinkron]: "- Mán mikor ott beértünk Ravensbrückbe ott má be sem engedtek bennünket, mert ilyen blokkok voltak kiszámozva, addig míg át nem vetkőztettek bennünket. Akit kopaszra nyírtak ugye, azt megnyírták, akinek a haja megmaradt, annak megmaradt. Akkor levetkőztettek bennünket, fürdőbe mentünk, hideg vízbe kellett megfürödnünk, akkor adtak egy kis hitvány ruhákat ránk. Ilyen feketét, keresztek voltak, nagy a hátunkon. - Étlen halt meg, étlenségébe, mer adtak csollánt, fölforráztuk meg répalevelet, hát azt nem ette meg, oszt úgy száradott el étlenségébe. Aztán érvéntelre, mikor ki köllött mennyi ápeltállanyi, nem tudott főkelnyi, mer szúrta a szegedés, má úgy száradott le szegény. Aztán mire visszamentünk volna, hogy az ápelnak vége lett, az ápelálásnak, arra már szegény elettyent, meghalt. [Riporter, helyi cigányok szinkron]: "- Hol jártál iskolába? - Sopronba. Óvodába vót veled. - És egy fiú ottan bántott téged? - Bántott. - Hol? - Ebéd után elmentünk sétáni, én mindig vettem nekije cukrot. Mindig vettem neked cukrot"

Kivonatos leírás: