Elhangzó szöveg: Alig több mint hetven éve tört ki az első világháború, amelynek egyik frontvonala - Olaszország hadba Iépése után - Trieszttől északra, az Isonzó folyó völgyénél húzódott. Két éven át a történelem egyik legvéresebb küzdelme folyt itt. Nincs talán magyar család, melynek ne hangzana ismerősen az olyan földrajzi név, mint Doberdo, Montello, Asiago vagy San Michele. Most egész estés dokumentumfilm készül ennek a háborúnak az emlékeiről. Az akkori események résztvevőinek autóbusza éppen a híres-hírhedt Monte Grappára hajt fel. Ez volt talán az egyik legkritikusabb pontja a hajdani csatáknak. [Veteránok szinkron]: "- Megvertek. Akkor és beszorított bennünket egy… Kézigránátot behajították és a robbanástul, akkor az ember majd meg bolondút ottan. Az ember majdnem megsüketült ottan. És akko benn vótunk egy nap meg egy éccaka. Nem tudtunk kigyönni. Ott áttak az ajtóba az olaszok. - Én itt voltam sokáig. Több, mint egy évig. Hát, borzalmas dolgok voltak itten. Én amíg itt voltam, egyetlen egyszer sikerült az olaszoknak, egy csapatnak leszaladni. Többet, én amíg itt voltam az olaszok nem kísérelték meg megtámadni a mi állásainkat. Én ezt tudom mondani, ami… - Persze, hogy nem, mer kérem az első, első vonalt learattuk, a következő kérem, gyütt utána, azok meg megadták magukat, mer látták, hogy ott volt a sokolasz halott és ők már nem is próbáltak és megadták magukat. - Hát kérem szépen, sokszor eszembe jutott, de nem gondutam, hogy oda köll eljönnöm még egyszer, ahol gyilkultunk. - Olyanokat köllött kérem, legéppuskáznak, akit sohase láttunk és sohase votunk rossz viszonba, és nem ismertük egymást. És bementünk az olasz rajvonalba mikor a, má egy se vót. Annyi ennivaló vót, minden, onnajt tudtunk enni. Ez jó, arró beszélni, hogy mennyi halottjuk vót." Az Isonzó völgyében, a doberdói hegyoldalnál hatalmas tömegsír látható a Redipuglia-i emlékparkban. Közel van ide a magyar temető is. Ezt a vidéket az olaszok "szent földnek" hívják: több százezer halott nyugszik itt. Az első világháború huszonhárom egykori magyar katonája, akik közül a legfiatalabb nyolcvanöt, a legidősebb kilencvenkét éves, az olasz veteránokkal együtt sorra járja az egykori csatamezőket és temetőket, emlékhelyeket és múzeumokat Goriziától Vittorio Venetóig. [Veteránok szinkron[: "- Szóval itt a védelemben a 29. mérföldkőig gyalogoltunk. - Minden halott ide temettek. A többieket Isonzóból Monte Santóba. Redipuglia-ban vannak, ahol tegnap voltunk. Tarvisio és Monte Santo közötti halottak a caporettoi temetőben vannak, akik Jugoszláviában maradtak." "Tisztelt elesett bajtársak emlékére! - Nyugodjanak békében! - Ahogy Önök emlékeznek a maguk harcára, ők is úgy emlékeznek az ő saját harcukra. - Akkor még azt kérem a kedves harcostárstól, hogy hogyan értékelték, hogyan gondolkoztak ők a magyar harcosokról? - Az első alkalomkor, mikor őket bevetették, akkor, amikor karddal és tőrrel indultak a magyarok ellen, az első csoport, akivel ők találkoztak, azok magyarok voltak. Rögtön észrevették, hogy mindenki felemelte kezét és kiabálták, hogy mi magyarok vagyunk, és akkor természetesen nem ölték meg őket, hanem foglyok lettek. - Nagyon nagyra becsültem azt az olaszoktól, ha valaki vízért ment, cseber nélkül, vízért ment nem lőttek rá, de viszont mi se lőttünk." Tavaly az olasz első világháborús veteránok szövetsége Fossalta di Piavénál, a folyó partján, kis emlékkápolnát említ, ahol megkereszteltek az egykor egymással szembenálló országokból egy olasz, egy magyar, egy német és egy osztrák csecsemőt. Idén a megbékélés ünnepségét megismételték. A magyar küldöttség részt vett ezen és megkoszorúzta a Piavét. "Most a magyar és az olasz delegáció közeledjen egymásfelé az oltár előtt, cseréljék ki a zászlókat és béküljenek össze egymással! Öleljék meg egymást!" Az ünnepi beszédet Santoro tábornok a "99-es fiúk" Veterán Szövetség elnöke tartotta: "Ne legyen többet háboru! Ez volt köztünk az első és ez legyen az utolsó is. Ez egy különleges, egyedülálló ünnepség. Ahogy a polgármester úr mondta, a szívek békéjének az ünnepe, amelynek örökké uralkodnia kell. Meleg szeretettel köszönöm meg a magyaroknak, hogy vállalkoztak erre a zarándokútra. Legyen tartós ez a béke köztünk és Európa minden népe között!"

Kivonatos leírás: